Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

mely szaka, hogy kellő és korszerű ismereteket szerezhessünk benne magunknak. Mester nem jő készen a világra s a legnagyobb természeti ügyesség, idom s talentom is csak szorgalom és némi fáradozás által fejlődhet ki. Idő és türelem kell minden nagy munkához. Naponként valamit tenni, s a kitűzött célt soha szem elől el nem bocsátani: ez azon titok, miért s miként vitetett véghez annyi például Angliában, hol a kormány alig tesz valami kezdeményezést, s jobbára társadalom, az egyesek tesznek mindent. Hogy mire képes iparunk, ha az általános érdeklődés, figyelem és pártolásnak csak egy kis támogatására is számolhat; azt örvendetesen bebizonyíták, úgy a világtárlatok, melyeken a magyar ipar elismerésre méltólag volt képviselve, valamint a hazai kiállítások, melyeket valóban az „ipar és közgazdászat terén való fokozatos haladás próbamérőjéül tekmmetünk", különösen pedig a legújabb székesfehérvári országos ipar és közgazdászati kiállítás, melynek szépen sikerült volta, és bizonyára áldásos eredményei, jól eső örömmel és édes reménnyel tölthetik el lelkünket. Most és ezek után, a társadalmon s ennek alapján a családon, a szülőkön van a tettek sora! Minden jó szülőnek nemcsak óhaja, de szent kötelessége is, hogy gyermekeinek jövőjéről lehetőleg gondoskodjék. Általános a panasz, hogy sok a diplomaticus ember! Az ügyvéd, az orvos, a lelkész, a tanár, a mérnök, a hivatalnok mind azt mondja, sőt panaszolja, hogy pályája túl van terhelve az újoncok létszámával. Hiszenbár úgy volna! Eznem lenne baj, mert a nemzet intelligens elemét gyarapítaná, de nem így áll a dolog. Egyetlen életpálya sincs és nem is leszen soha úgy túlterhelve, hogy a képzett szakember meg ne élhetne rajta, ha szorgalmas és becsületes, hanem igenis, a legtöbb életpálya, sőt mondhatnánk egész társadalom túl van terhelve proletariusokkal, a felkészültségű, féltudákos, felületes, munkakerülő szédelgőkkel, kik saját megkezdett vagy abbanhagyott pályájok jóhírnevének, becsületének cégérezői. S/mi az oka ennek?! Csakis ahogy mondani szokták az: úrhatnámság!... Szülők! akarjátok-e, hogy gyermekeitek jövője, megélhetése, egyéni függetlensége biztosítva legyen? ... Ha nincs tehetségetek és módotokban, hogy a költséges tudományos pályára képezzétek gyermekeiteket: neveljetek belőlök jó iparosokat! így jót tesztek velők is, mert biztos, becsületes kenyeret adtok kezökbe, melyet sem politikai zavarok, sem kormányváltozás, sem egyesek múló kegye nem vehet ki kezökből; s jót tesztek a hazával, nemzettel is, mert legfőbb támaszát a középosztályt, a polgári rendet fogjátok erősíteni. Hisz ha a becsületes munka, szorgalom és kitartás évek hosszú sora után, végre a megérdemelt jólétet, sőt talán megvagyonosodást eredményezi, misem könnyebb akkor, mint a köznapi értelemben szólva „úrnak lenni;" hanem ha az „úrnak" nincs sem szellemi tehetsége, sem anyagi képessége, sem igyekvő akarata, hogy élhessen, amint neve, címe hozna magával: úri módon, akkor azután nem nevetséges, de szánandó is egyszersmind az ilyen hitelét vesztett talmi arany és nagyzás hóbortja?! Oszoljék el már egyszer az a szerencsétlen, elfogult, téves felfogás, hogy csak olyan gyermek való iparosnak, akinek nincsen tehetsége vagy hajlama az iskolai