Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

ha valamelyik pártot felprédálták, akkor annak bujtogatására tüstént készek voltak visszafordulni bért adó előbbi uraik ellen. A „protocollum Báthoryanum" is említést tesz e rabló támadásokról, 1570-től 80ig. Van ebben oly esetről szó, hogy 9 jancsár indulván ki Budáról, s Szolnok és Gyula közt egy faluban meghálván, fegyveres magyarok rohantak rajok, elfogták, Kassára vitték őket, s ott 200-200 forinton adták el. Az erdélyi fejedelemnek nagyváradi helyőrségét gyanúsíták e tettel. Hasonló esetről van említés téve Bethlen Gábor idejében, hogy a martalócok Temesvár kerületében, a gyulai szandzsákbéget 60 jeles agával és birtokos úrral, valamint számos katonával meggyilkolták, - mint ez a Bethlen által a szultánhoz küldött követség utasításában panaszkép van, mintha a martalócokat ezúttal a német bérelte, biztatta volna a rablás és pusztításra. Azonban legyen elég ennyi a török uralom általános viszonyainak ismertetéséből, s térjünk át ezek után a megyénket különösen érintő események részletes tárgyalására. II. II. Lajosnak örökösök nélküli kimúltával az ország trónjának betöltése két pártra osztá a nemzetet. Az egyik - a szabad király választási jog alapján, Zápolya János, az erélyes erdélyi vajda és szepesi gróf, az ország leggazdagabb és legtekintélyesebb főura mellett sorakozott, - a másik párt örökösödési jog címen, Ferdinánd ausztriai főherceget, Ulászló király Anna leányának férjét óhajtá királyul. Zápolya a nemzeti trón helyreállítására hivatottnak s elég erősnek érezvén magát, a kijelölést elfogadta, de Ferdinánd is csakhamar tudata, hogy a koronára jogot formál, s kész azt magának fegyverrel is kivívni és biztosítani. Zápolyai párthívei, az ország legtekintélyesebb főurai, a nemesség nagy része, s főleg Erdély és a Tiszántúli megyék követei 1526. október 26-án Tokajba előleges értekezletre gyűltek, melyen Békés megye nemessége is képviselve volt. Ott voltak ugyanis gerlai Ábrahámf fy Péter, Glézsán Miklós, Székely Márton, Bajomi Benedek, kik mindnyájan feltétlen hívei voltak Zápolyának, s ebből ítélve, akkortájt valószínűleg az egész megye a Zápolya, vagy úgynevezett nemzeti párthoz tartozott; igazolja ezt azon körülmény is, hogy Zápolya még ugyanazon évben Békés megye főispánjául nevezte ki Ábrahámffy Pétert, hogy azonban ez meddig, avagy egyáltalán viselte-e a főispánságot: az nem tudható. Zápolya aztán a Székesfehérvárt tartott országgyűlésen nagy lelkesedéssel királlyá kiáltatott, s november 11-én a Szt. István koronájával meg is koronáztatott. Azonban Ferdinánd és pártja sem hevert tétlenül ezalatt, s a főherceg ugyanazon év december 16-án Pozsonyban, egy gyéren látogatott országgyűlésen, szintén királlyá kiáltatott ki, s a következett évben ő is megkoronáztatott. A két fél közt előbb csak diplomatiai téren folyt vita, de végre is fegyverre került a sor, s a szerencse mindjárt eleintén határozottan a Ferdinánd pártjára szegődött, úgy, hogy ennek ügyes hadvezérei Zápolya seregeit egymás után tönkre verték,