Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

körülmény míg egyrészt örvendetes tanújele megyei közönségünk felvilágosultsága, s a szellemi téren való előhaladás iránti nemes buzgalmának, - másrészt kétségtelenül igazolja egyszersmind azt, hogy egyletünk egy magasabb hivatást teljesít, egy magasztos missiót tölt be, midőn a közművelődés terjesztésének célja felé, a társadalmi önképzés útján halad. Helyesen mondja a nagyszellemű hazafi - gróf Széchenyi István - hogy: „minden haladás csak annyiban üdvös, amennyiben szellemi alapon nyugszik." Az emberiség szellemének fejlődése, a valódi műveltség a cél, mely után egyeseknek úgy, mint nemzeteknek, törekedni kell. Amely nemzet e célra közreműködni nem tud, vagy nem akar - az fölösleges, - s mint ilyen - veszni indul, vagy pedig élni akarván, idegen műveltséghez folyamodik, s elveszti sajátságát, ami szint annyi, mint a halál. Mert az idegen műveltség, mely nem a magunk munkája, nem a saját szellemi erőnk megnyilvánulásának eredménye, az nem is életünk, sőt inkább halálunk, - mivel elfojtja egyediségünket, elöli nemzeti jellegünket, s ezzel megfoszt létjogunktól. S ezért minden népnek első feladata: épen fenntartani nemzetiségét, s fenntartani nemzeti nyelvét, mely annak legnemesebb, legszellemibb kifolyása. S hogyan fejleszthetjük tovább nemzeti műveltségünket? - miként emelhetjük virágzásra nemzeti nyelvünket? - mi által őrizhetjük meg nemzeti jellegünket? ... „Nosce te ipsum!" E tétel, mely Socrates bölcsészetének alapelvéül szolgált, terjedtebb értelmezéssel, kezünkbe adja a kulcsot, megadja a feleletet a fentebbi kérdésekre is. „Ismerd magad, s magad által az embereket!" Tekintsük ez alapelvet ne bölcsészeti, hanem társadalmi szempontból, s ami ott az embert mint egyént illeti, tegyük annak helyébe a nemzetet, s az összes emberiséget, - vagyis: ismerd nemzeted s általa az emberiséget! - és ezen vezérelv követése mellett el lesz érve nemzeti egyéniségünk megőrzése, nemzeti nyelvünk virágzása, s nemzeti műveltségünk tovább fejlesztése. Egyletünk céljában, s ezen cél elérésére vezető eszközök alkalmazásában, a fentebbi elvnek szerencsés érvényesülését ismerhetjük fel. Célunk: felkutatni, a feledéstől megőrizni, az enyészettől megmenteni, s egyszersmind ismertetni mindazt, ami a múltban és jelenben elsősorban és közvetlenül ugyan megyénk, hazánk és nemzetünk, de közvetve és egyszersmind az összes emberiség történetére vonatkozik. Ismertetni szokásainkat, sajátságainkat, - feleleveníteni a múltak emlékét, nemcsak műveik, hanem kiválóbb szereplőikkel együtt, - hogy a mai kor gyermeke, s a jövő nemzedék tisztelni tanulja nemcsak a régmúlt idők csodás és tanulságos emlékeit, hanem lelkesedni, tettre buzdulni, példányképeket választani tudjon a cselekvés terén is, azok élete és jellemében, kiknek emlékezetét olykor feleleveníteni hallja, s éltöket és tetteiket, mintegy maga előtt ismétlődve lefolyni látja. Egyletünk célj a tehát a múlt és jelen emlékeinek, szereplőinek, szóval történetének fenntartásában, megismertetésében áll. E cél elérésére eszközül szolgálnak: megyei múzeumunk, s időnkénti felolvasásaink. A múzeumok, a tudományok s művészet, ízlés és ipar raktárai, melyekből mindenki szabadon s ingyen szedheti a kívánt magvakat; - s ezért ha jól rendezvék,