Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Czeglédi Imre: Emlékezés Göndöcs Benedekre

községből. Gyuláról lehangoló képet fest a polgármester jelentése: „A nép egy része az élő fa iránt ellenérzéssel viseltetik". Ezért a polgármester azt javasolja, az állam pénzéből fásítsák a várost. Az alispán hajthatatlan: „Az ellenszenvet a rendelet erélyes végrehajtásával leküzdeni intézkedjék" - utasítja a polgármestert. Ilyen körülmények között terjeszti be 1884. szeptember 23-án a gyulai képviselőtestületi ülésen egy népkert létesítésének gondolatát: „Minden város... megvalósította, fölállította a lakosságnak üdülésül, sétahelyül szolgáló, a várost annyira szépítő népkertet... Csak a szomszéd Csabára utalok, melynek Széchenyi ligetje a városnak díszét és büszkeségét képezi... S Gyulának, a megye székhelyének még most sincs népkertje, nincs egyetlen fásított, árnyas helye, ahol a város lakossága munkája végeztével szabad idejében üdülést, szórakozást, sétát, friss levegőt élvezhetne". Előterjesztésének biztosítására az ülés előtt levelet írt a város polgármesteréhez s a következő szavakkal zárta levelét: „Biztos vagyok, ha ön az indítványt pártolni fogja, annál fogva meglesz Gyula városának a népkertje, ami az ön polgármesteri működése idejéből a legszebb emlékként fog megmaradni". Előterjesztését a közgyűlés elfogadta, így a „város tulajdonában lévő, ez idő szerint szemét és trágya lerakóhelyéül szolgáló s a sugárutat dísztelenítő HoltKörös mentének feltöltését közegészségügyi és városszépítészeti szempontból" elhatározta. 1888-ban megnyílt a népkert. 1889-ben átadták a ma is meglévő pavilont. 1892-ben Göndöcs javaslatot tett egy katolikus bérház létesítésére. 1893-ban Erkel halála után - Erkel-szobor felállítását szorgalmazta. Utóbbinak leleplezését már nem érte meg, 1894. január 4-én elhunyt. Tudatosan nem beszéltem a Pusztaszert feltáró, a történettudós, helytörténész Göndöcs Benedekről, aki alighogy Gyulára került, 1874-ben megalapította a Békés Megyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulatot, köréje gyűjtve a megye történészeit. Olyan kiváló tudósokat sikerült megnyernie közreműködőnek, mint Pulszky Ferenc, Thaly Kálmán, Szilágyi Sándor és Salamon Ferenc. Húsz év alatt kiadott 17 kötetnyi évkönyvük a kor vidéki tudományos kutatásainak feltűnő, eredményei közé tartozott. Úgy érzem, az előadottakból nyilvánvaló, hogy Göndöcs hű maradt bevezetőmben idézett programbeszédéhez: „Egész életem célja: tenni, áldozni a közjóért, annyit, amennyi tehetségemből kitelt... Múltamhoz hűtlenlenni nem fogok... S hogy általában hazánknak, valamint különösen Gyula városának közelebbi érdekeit, főleg a népnevelést, gazdászatot, ipart, kereskedelmet, szóval: haladását és fölvirágzását tehetségem szerint, tőlem kitelhető legjobb akarattal és buzgalommal, fáradhatatlanul és lelkemből igyekezni fogok előmozdítani". Mindenütt ott volt, ahol úgy érezte, előre tudja vinni a város ügyét, s hogy ezt miért neki, a város plébánosának kellett vállalnia, vagy épp miért ő vállalta, ezt egy mélyebb kutatásnak kellene tisztáznia. Egy biztos: korában pótolhatatlan személyiség volt, s amit alkotott, maradandónak bizonyult.