Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Czeglédi Imre: Emlékezés Göndöcs Benedekre

A kertészet állami támogatásának országgyűlési beszédeiben is hangod ad: „Gyümölcs- és f atenyésztésnél a költségvetésnél mindössze 2726 Ft van előirányozva... míg lóverseny államdíjául 28 ezer Ft van a költségvetésben felvéve... Szabad legyen egész őszintén csak annyit megjegyeznem, hogy részemről jobban szeretném, hogy ezen összegek megfordítva szerepelnének, s inkább a gyümölcs- és fatenyésztésre adatnék 28 ezer Ft-ot, a lóversenyek államdíjára pedig csak 2726 Ftot". 1884-ben a kölségvetés tárgyalásakor ismét a lóversenyek állami támogatása ellen lép fel: „miután a nagybirtokosok és lókedvelők annyira érdekelve vannak a lóverseny iránt, hogy e célra a kormány által nyújtott államsegélyt meg nem érzik, azért azt a 28 ezer Ft-ot nem a lóversenyre, hanem az iparos tanulók képzésére, értelmi versenyére kellene fordítani." 1882-ben jelent meg környékünkön a filoxéra, elterjedésének akadályozására mindenféle szőlővessző forgalmazására zárlatot rendeltek el. Göndöcs kifogásolta ezt az intézkedést, mint amely akadályozza, gátolja a nép jövedelmének egyik forrását, s arra kérte a minisztert, mentse fel a tilalom alól legalább azokat a helyeket, ahol nincs filoxéra. „Igen sok szikes, homokos föld van, azokat szőlővel be kell palántálni. Az adóteher általában igen nagy; itt kell módot nyújtani a kormánynak arra, hogy mentől több forrása legyen az adófizető népnek. Es megvallom, hogy midőn vissza tetszik tartani a szőlővel való beültetését azon földnek, amelyekben búzát és hüvelyes veteményt termelni nem lehet, méltóztassék meggondolni a tisztelt miniszter úrnak, hogy ezáltal egy pár milliónyi jövedelmet tart vissza, hogy ezáltal a közvagyonosodásnak állja útját." Vitába kerül a földművelésügyi miniszterrel és Hermann Ottóval, a kiváló természettudóssal, kinevezett filoxérabiztossal. Felszólalása azért is érdekes, mert rávilágít Göndöcs országgyűlési beszédeinek stílusára, humorára: „Én mindazon vidékről, ahol a f iloxérabiztosok megvizsgálták és kijelentették, hogy nincs betegség, hogy a tőke a legegészségesebb, legszebb fürtöket termi, a legjobb bort adja, a tilalmat nem állítanám fel, és megengedném, hogy azon helyekről szőlővesszők szállíttassanak. Kötelességemnek tartanám azonban, hogy Hermann képviselő úrnak is eleget tegyek, hogy a tudós filoxérabiztos úr vizsgálatot tartson. Azért van nagyító üvegje, hogy megnézze, és midőn meggyőződött, hogy a szőlőben bogár nincs, hogy csak az ő fejében van bogár, adjon alkalmat arra, hogy a nemes szőlőtőkefaj ne cseréltessék fel amerikai fajjal, tartassék azon nemes szőlő, amely hazánkban oly jó bort terem". Természetes, hogy Göndöcs beszéde nagy derültséget keltett. Többször szóba kerültek eddig is a faiskolák. Az útmenti fák ültetése Göndöcs idejében már százéves múltra tekintett vissza, azóta szorgalmazta a helytartótanács a faültetést. Meglepő, de a 20. század elején készült gyulai képeslapokon még alig találunk fát a városban. Milyen lehetett az előző században a város? Némi képet kaphatunk erről egy, az alispánnak benyújtott, 1875-ben keletkezett jelentés alapján. Eszerint amikor az alispán komolyan véve a faültetést, meggyőződve annak hasznosságáról, beszámoltatta a főszolgabírókat, a jelentésből a következő kép alakul ki: Csabán 2370, Gyomán 800, Endrődön 1181 db fát ültettek ki. „Újkígyóson pedig az utak fákkal már rég szegélyezve vannak" - írja a jelentés. Ez az újkígyósi eredmény vajon nem Göndöcsnek köszönhető-e? Hiszen két évvel azelőtt jött el a