Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Dokumentumok 1873–1933
Hány szegény fiú és leány érezte jó szívének melegét s gyermekkorából ki ne emlékeznék a régi gyulaiak közül arra a fatányérra, mellyel minden szombaton reggel megjelent a plébánia ajtajában kiosztani - sokszor jóízű megjegyzés kíséretében - a szombati szokásos alamizsnát! Irodalmi tevékenysége, melyről Szinnnyei 3 nagy munkájában számol be, követte az apát úr lelkipásztori és szociális munkáját. Jelesebb alkalommal mondott szent beszédeit mind kinyomatta: így jelentek meg annak idején újkígyósi és gyulai beiktató beszédei, továbbá eskető és alkalmi beszédei. Sőt 1884-ben kiadta országgyűlési beszédeit is, melyeket mint Gyula város országgyűlési képviselője 18811884. években tartott és azokra vonatkozó nyilatkozatokat. Pedig a politikai pálya igazán nem termett babért a jó Apát úr számára. Hogy írásaiban mi mindenre terjedt ki a figyelme, elárulja az a néhány cím, melyet felsorolni bátor vagyok. 1863-ban, amidőn Békés megyében a szárazság tönkretett mindent, a következő füzetet adja ki: „Hogyan lehet a kenyeret megszaporítani, hogy tíz család három hónapon át az éhenhalástól megmentessék?" „Népszerű beszélgetések a dohány okszerű kezeléséről. Különös tekintettel a szivarlevelekre, melyek a termesztőnek legtöbb jövedelmet biztosítanak." E füzet különösen fontos volt újkígyósi híveire, s azért kétszer is kiadta azt. Amidőn pedig 1873-ban a kolera dühöngött, azonnal megjelent kis könyvecskéje arról, „Hogyan lehet a kolerában levőket meggyógyítani?" Amint említettem már, Göndöcs apát úr sokat fáradt azért, hogy a népet az ún. babráló foglalkozásokhoz szoktassa, miket minden nagyobb erőfeszítés nélkül, de sok haszonnal lehet folytatni. Ezért adta ki Gyulán kétszer is füzetét a selyemtenyészésről: „Hogyan kell tenyészteni a selyemhernyót? Legszükségesebb tudnivalók a selyemtenyésztésről a gyermekek és a nép számára." Majd 1884-ben pedig a méhekkel is foglalkozik: „Pár őszinte szó a méhészet, gyümölcsészet és selyemtenyésztésnek az országban mielőbbi elterjesztése ügyében." Ugyanezekkel a tárgyakkal foglalkozik a „Hasznos tudnivalók"-ban bővebben, miket szintén kétszer adott ki Gyulán. Társadalmi és kulturális tevékenységét jóságos arcán állandóan elömlő derű jellemezte. E téren sokat tett a „békésmegyei régészeti és művelődéstörténelmi egyesület" által, melyet Haan Lajos és Zsilinszky Mihály segítségével alapított meg s melynek évkönyveiben bontogatta szárnyait annak idején a mi nagy történetírónk, Karácsonyi János. 1873-ban alapította Göndöcs az okszerű méhészegyletet és Kriesch János természettudóssal együtt 1878-ban Budapesten az országos magyar méhészegyesületet. Ezek révén és a méhészeti szaklapokban elkövetett mindent, hogy a Göndöcs-féle lapozó méhkaptárt, mely véleménye szerint olcsó és jó volt, népszerűsítse. Nemes szíve és előkelő gondolkodása arra is vitte őt, hogy polgártársai szórakozásáról gondoskodjék. Sokan emlékezünk még arra, hogy mi volt a mai népkert helyén! Göndöcs apát úr tüntette el ezt - a város belsejében húzódó - malária fészket; alakította át népkertté, nem törődve sokaknak csípős és néha ízetlen bírálgatásával. 3 Szinnyei József 1894. Magyar írók élete és munkái. III. 1367-1371".
