Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

László szobrászművész ihletett tehetsége élethűen adta vissza a nemesszívű apát arcvonásait, s biztos eszközökkel juttatta kifejezésre egész egyéniségét. Lindenberger János dr., aki Göndöcs Benedeket jól ismerte, a legteljesebb elismeréssel szólt a mellszobor hasonlóságáról s kifejező erejéről. A nagyhatású beszéd után Frőhner István Implom József tanár ez alkalommal írt „Göndöcs apát" című ódáját szavalta el. A szavaló gazdag modulációjú, tehetséges előadásában az óda komoly szépségei maradék nélkül, szuggesztív erővel jutottak érvényre. A verset ideiktatjuk. . A Népkert fái közt lágy szellő surran, Fű, fa, virág mesélni kezdenek. Csodák órája érkezett el mostan? A homokóra tán visszapereg? A művész keze idevarázsolta Egy rég elporladt arcnak mosolyát. Fű, fa, virág őt mindig visszavárta: S itt áll most újra jó Göndöcs apát. Elnézi újra régi mosolyával, Amelyben annyi jóság ragyogott: Itt gyermek lepkét kerget hálójával, Fáradt aggastyán pihent meg amott. És séta közben sokan meg-megállnak, Hálavirágot nyitnak a szívek, S hirdetik fennen széles e világnak, Ki volt rrünékünk Göndöcs Benedek. Nagy lelke kincsét két kezével szórta, Szemében áldott biztatás lakott, A csüggedőket talpra állította, Sok bánatfelhőt szerteoszlatott. Ott volt mindig és mindenütt az élen, Új küzdelemre és áldozatra kész, A fejlődő, kis város életében őtőle indult minden magvetés. Merengett lelke bár a múlt varázsán, A máért küzdve, látta a jövőt. Elégedett nép vessen a barázdán, Ez volt az álma mindenek előtt. Haladjon munkás és a földművelő Szorgalmas méhként új ösvényeken! Mindent azért tett, hogy az eljövendő, Új nemzedék majd boldogabb legyen.