Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Dokumentumok 1873–1933
Az 1880-84. években képviseli Gyula várost az országgyűlésen, hol a költségvetések tárgyalása során igen gyakran felszólal és védi a méhészet érdekeit. Harcba száll Kemény Gábor báró, később Széchényi Pál gróf földmívelésügyi miniszterekkel, kik az ő sürgetésére emelték a méhészet támogatására felvett évi költségvetési összegek nagyságát és neveztek ki 4 vándortanítót az országb an, mely intézkedéssel megvettetett alapja a méhészeti állami közigazgatásnak is. Az 1882-ik évben Budapesten rendez országos kiállítást és kongresszust. Itt mutatja be azt a remek kivitelű pergetőgépet, mely ma a gödöllői méhészeti múzeumban van kiállítva, amelynek tökéletes szerkezetét nem haladta meg 40 eltelt év technikai haladása. Az 1883-ik évben Gyulán és Székesfehérváron rendez országos kiállítást, utóbbi helyen országos kongresszust. Itt bámulja meg Milán szerb király a magyar méhészeti kultúra nagy ívelésű fejlődését és itt fogamzott meg a szomszédos Szerbia méhészete felépítésére a király hazaérkezése után megjelent uralkodói parancs Szerbia papságához, tanítói karához és katonaságához intézve. Ezen évtől kezdve veszi át az országos magyar méhészeti egyesület vezetését és tartja az elnöki széket az 1888-ik évig. Az országos méhészeti egyesület kebelében is az ő fellépésével és sajátságos, hogy minden apró-cseprő dolgokra kiterjedő élénk megfigyeléseivel felajzott a munka és e minőségében az 1885-iki nemzetközi kongresszuson elnököl. Itt sürgeti az önálló magyar vámterületet többek között a magyar méztermelés védelme szempontjából. Ezzel kapcsolatban hangoztatja a tömegtermelés kivitelét célzó vándolás szükségességét, megjelölve a békési földek tisztesfüvét, ami akkor még nagyon szokatlanul hangzott a méhészfüleknek és méltán keltett igen nagy feltűnést az első szakkörökben. Egy évvel előbb adja ki „Gyakorlati Méhtenyésztés" című méhészkönyvecskéjét, mely ma is ezerszámra forog közkézen és tanítja a népnek fiait a magyar mező őserejét e tekintetben is kiaknázni. A méhészeti kiállításokon mindig bámulatos eredményekkel lépett fel. A kiállított tárgyak mintha odasúgnák a szemlélőnek, hogy Göndöcs a szó szoros értelmében játszisággal bánt a méhekkel. A kiállításokon megjelent gyarkorta az uralkodó pár is, és ennek révén került közvetlen összeköttetésbe az udvarral, minek aztán a politika is előnyösen érezte hatását és Göndöcs Benedek neve a királyi udvartól az utolsó magyar kunyhóig közismert lett s mint magyar Dzerzon 3 lépett be a nemzetgazdaságunk pantheonjába. Valóban mélyen szántott a magyar mező ugarában. Nyomán áldás fakad mindenütt. Az ország méheinek milliárdjai azonban az 1894. évvel elveszítették legnagyobb jótevőjüket, amikor Magyarország legnagyobb méhészét a zimankós vízkereszt napján kikísérték a gyulai temetőbe örök pihenésre. Azóta mi, akik hivatásból és nem hivatásból keressük a magyar méhészek hasonló nagy prófétáját és önzetlen nagy apostolát, - sajnos - nem találjuk sehol. Elárvult a magyar méhtenyésztés, mert nincs benne Göndöcs apát lánglelkű szelleme. Ez a mélységes kesergés hozott ma minket Gyulára, hogy amikor az ő emlékét áldjuk és lelkét az Úrnak ajánljuk, kérjük őt, hogy az embertestvérek százezreit összekötő szellemét küldje vissza hozzánk és támadjanak az egyház kebelén új Göndöcsök, olyan 1 így, Dzierzon, 1. a 43. sz. dokumentum jegyzetét.
