Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Gellérthegyen a magyar Pantheont felépítve lássam; akkor azután bocsássa el az Úr az ő szegény gyarló szolgáját." Dobay János Eltemették, ami gyarló volt: örökké él a magasztos, a jó szív, a nemes lélek emléke. S mily különös az élet folyása. Ez a nemes lélek, ez az áldozatkész szív, ez a hatalmas közjóra törekvő erő, nem érhetett el azon térre, mely után vágyott, melyen jósága, áldozatkészsége még nagyobb kiterjedésű tevékenységet keresett. De ha nem nyert is kellő méltánylást a szívjóság, léleknemesség erénye az egyházi pályán, ha a közjó előmozdításában fáradhatlan egyenessége leszorította is hivatása körében az előhaladás útjáról: felemelték őt a szegények, árvák, özvegyek, a szenvedő szűkölködők, felemelték szíveikbe s ott helyezték el nevét az emlékezet oltárára, s midőn már csak a kötelesség ösmeri s tartja fenn azok neveit, kiknek szűkkeblűsége rögöt vetett előhaladása elé: a kegyelet, a szenvedők el nem enyésző hálája fenntartja Göndöcs Benedek áldott emlékét s imáiba foglalja nevét. 46/C Göndöcs Benedek. A városnak, megyénknek nagy halottja van. Megszűnt verni az a nemes szív, mely egy hosszú emberéleten át mindig a mások javáért oly önzetlenül dobogott, ki élő megtestesülése volt a szentírás ama szavainak: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Mint jó katonát, őt is kötelesség teljesítése közben érte utol a halál, mely szívszélhűdés folytán állott ugyan be, de a tényleges betegség a láborbánc volt, ami már 4 év előtti meghűlés miatt minden télen kisebb mérvben kiújult. Mintegy hat hét előtt Kígyósról későn este kocsikázván haza, lába meghűlt, a régi seb előtört, azóta esténkint kisebb láza volt, ami időközönkint megszűnt, de mely mellett jó étvágya és munkakedve a régi maradt, fél éjjeken át dolgozott, rendezett s bámulatos előérzettél iparkodott befejezni és rendbenhagyni minden alapot, alapítványt, pénztárt, mely kezelése alá tartozott, és sikerült is neki elérnie és megnyugodnia, hogy épp halála előtti napon az utolsó pénztárt és a múlt évi számadást is pontosan rendbeszedve, lezárhatta. Halála csütörtök délelőtt pontban 3/412 órakor állott be. Előtte való estén igen izgatott volt; a járás és ülés egy idő óta igen terhére esett, de erős energiája dacolt a testtel: egész éjjel kisebb lázban volt és semmit nem aludt, reggel kiszállt az ágyból, felöltözött, reggelizett, dolgozott, de minduntalan elszenderedett, majd ismét ágyba kívánkozott, folyton fázásról panaszkodott: délelőtti 10 órától fogva mindig mélyebben elaludt, fázott, fel-felriadt. Eközben bal karját minduntalan emelgette. Keveset, de helyesen, összefüggéssel beszélt, hű ápolóit szólítgatta, közben felült és levelet is írt. - Tizenegy óra tájon hirtelen jelentkeztek a katasztropha előjelei, szótalanság, elcsüggedés; a test szokatlan hideg lett, a mosolygó nagy kék szemek elhomályosodtak, egészen elcsendesedett. Ekkor Bazár segédlelkész feladta az utolsó kenet szentségét; utána nyugodtan