Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Ezeket előrebocsátva, a méhtenyésztést megkezdeni óhajtók könnyebbségére vázlatosan megismertetem az egyszerű gyékény-, szalma- vagy vesszőkaptárokat. Ki ne ismerné a méhet, ezen fürge, szorgalmas kis rovart, mely tavasztól őszig ellepi kérteink, szántóföldeink virágzó veteményeit, az illatos rétet, a viruló mezőt, a csendes ligetet, a tarlót, a szőlőt, a gyümölcsöst és erdőt egyaránt, és döngicsélve keresi és gyűjti a mézet, a virágport és a viaszt s megrakodott lábakkal, virágporral hintett torral sietve száll vissza kicsiny hajlékába? Minél közelebb találja a méh a virágot, melynek kelyhéből hordja az édes nedvet, annál gyorsabban telik meg a kaptár mézzel, azért az ügyes méhészek vándorolnak a méhkaptárokkal olyan helyekre, ahol nagy táblákban repcét, tisztes füvet, tarlóvirágot bőven találnak; vándorolnak oda, hol sok akác és hársfa virágzik. A méhek vándorlására fordított költséget bőven megfizeti a méz és viasz többlete. Annálfogva a méhek vándoroltatását ajánljuk mindenkinek. Ha a méhészeti ügy, amint kellene, felkaroltatnék, hány szegény sorsú falusi lelkész, tanító, jegyző, s más egyéb foglalkozású egyén gyarapíthatná a méhészetből jelenleg csekély jövedelmét! -hány száz és ezer elaggott, vagy nyomorék, szóval más nehezebb munkára képtelen szegény embernek adna a méhtenyésztés biztos keresetforrást és megélhetést! - s ha a méhészet országosan felkaroltatnék, és nagyobb lendületet nyerne: mily kiszámíthatatlan jótékony hatással és haszonnal lenne ez a hazai ipar és kereskedelemre nézve is. A Göndöcs-féle kettős gyékénykaptár Ezen új szerkezetű gyékénykaptárnak két része van, ú. m. a felső kis kúpos kaptár, melynek hossza 32, belső átmérője vagy szélessége 25 centiméter, és a csonka kúp alakú alsó rész, melynek hossza 38, belső átmérője 35 centiméter. Ha a rajt a felső kis kaptárba fogjuk, s a csonka kúp alakú alsó részre azonnal reá borítjuk, a méhek a kis kaptárban azonnal megkezdik a sejtépítést, ha fiasított sejtet ragasztunk a kaptár e felő csúcs részébe, - s felülről lefelé dolgozván, megtöltik a felső kis kaptárt, s aztán lemennek a csonka kúp alakú alsó részbe s itt folytatják a hordást. Ha az alsó részbe már annyit hordtak, hogy a méz elegendőnek látszik a méhek kiteleltetésére, akkor a felső kis kaptár sodronnyal (drót) levágatik, előbb azonban kézzel körös körül meg kell kopogtatni, hogy a méhek a kaptár alsó részébe menjenek s aztán belőle a sejtes méz kiüríttetik; ekkor az alsó, le nem vehető résznek lapos gyékényfedelén levő 16 centiméter átméretű gömbölyű nyílására egy ráülő cink-rostélyzat tétetik, melyen át a méhek az alsó részből feljárhatnak a felső kis kaptárba s folytathatják a hordást, de az anya a rostélyon át nem férvén, a felső kis kaptárba petéket nem rakhat s így ott azontúl tiszta szűz sejtmézet fogunk nyerni; bő virágzás idején a felső kis kaptár többször is kiüríthető, mely után helyére újra visszatétetik. Ha pedig mindjárt kezdetben tiszta sejtmézet akarunk nyerni, akkor a rajt a kaptár alsó részébe fogjuk s ebben könnyebbség okáért sejtkezdetet teszünk, a középnyílást pedig a kaptár gyékénydugójával elzárjuk s így a méhek csak az alsó részbe hordhatnak; midőn ez aztán tele van hordva és ha a méz a teleltetésre elegendőnek látszik, akkor a gyékénydugó helyére a cink-rostélyzatot tesszük,