Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

legvétkesebb gonosztevőket ítélték, úgy, hogy az ilyen haláltól még a mártírok is irtóztak; - ma a kereszt reánk, e siralomvölgyében szenvedőkre nézve, miután az Úr Jézus Krisztus, hogy bennünket az örök haláltól megszabadítson, kereszthalált szenvedett, az örök vigasztalás jelképe, vándorbot földi zarándokságunkban, vezércsillag az ég homályában, legfőbb reményünk életünk végórájában, Jézus Krisztus dicsőséges győzelmének tanúbizonysága, mely előtt földre borul az emberi nem, meghajlik minden térd, s mely ma, mint legszentebb, legmagasabb, legfenségesebb jelvény ott tündöklik az apostoli király koronáján. A kereszt árnyékában és védelme alatt terjed minden műveltség, virul a polgári szabadság. - A kereszt ragyog templomaink csúcsán, az ékesíti éppúgy a paloták termeit, mint a szegények alacsony kunyhóinak falait; a kereszt szüzeink nyakéke, vitézeink érdemjele, lobogóink díszjelvénye, a kereszt fogja fel a haldokló keresztények végsóhajtásait, ez fedi koporsójukat, ez borítja sírhalmukat, s ez fog napok fogytán feltűnni az égen, ha majd az embernek fia a felhők elején eljövend nagy hatalommal és dicsőséggel, hogy ítéljen minden népek és nemzetek felett*, szóval a kereszt, miként Szent Leó pápa mondja, minden áldás kútfeje, minden isteni kegyelemnek szülőanyja. Méltán kiálthatunk fel tehát Pál apostollal: „Távol legyen tőlem egyébben dicsekednem, mint az Úr Jézus keresztjében!" Szentül cselekszik tehát a katholikus egyház, hogy vallásunk oltárát, vígasztalásunk kútfejét, reményünk horgonyát, a keresztet, úton, útfélen szemlélteti, s így bizonyára szentül cselekedett: Kneif el János és neje Metz Éva is, midőn e dicsőséges jelvényt, az Úrnak háza, a Szent József-templom előtt felállíttatták. - Valóban nem végezhettek volna szentebb cselekedetet, mert a kereszt az Úr Jézus halála által: „Váltságunknak emlékszobra lett. -" „Rajta a Megváltó Isten-ember,ki megáldja a természetet." Mily szépen fejezi ki a kereszt iránti véghetetlen tiszteletét és ragaszkodását Szent Ágoston is, midőn mondja; „Krisztus keresztje oltár, melyen Krisztus önmagát az emberi nem boldogságáért feláldozta, - tanítószék, melyről a legszentebb erkölcsöket hirdeti, - ítélőszék, melyről egykor a világot megítéli." Emlékeztessen tehát a kereszt folytonosan bennünket arra, hogy annak, ki Üdvözítőjét szereti, vállaira kell vennie az Úr Jézus keresztjét, viselnie kell az emberek bántalmait, békén, önmegadással kell tűrnie a nyomort, a csapásokat, a szenvedéseket, zúgolódás nélkül kell végeznie az élet terhes kötelességeit, hogy élete alkonyán örömmel mondhassa él szent Pállal: „Jó harcot harcoltam, hitemet megtartottam, pályafutásomat bevégeztem, eshetett nekem az igazság koronája!" Jézus szent keresztje tiszteletének természetes következménye lett - a szent atyák tanításai szerint, - hogy az egyház a legrégibb időktől fogva minden szertartáshoz a szent kereszt jelét, vagyis a keresztvetést hozta be, mert Tertullián bizonysága szerint, már a II-ik század óta nemcsak a szentmise áldozatokat, hanem minden egyéb ájtatos cselekményeket is mindig keresztvetéssel kezdették meg, e szavakat mondván: „Az atyának (jelt tettek a homlokra), a fiúnak (jelt tettek a bal vállra), és a Szentléleknek (jelt tettek a jobb vállra) nevében. Amen.