Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

felfogása élesbbedik s ennek folytán jobban megérti mesterét, könnyebben és hamarább betanulja mesterségét is, és így a mester tanoncát már a másodikharmadik évben majdnem úgy használhatja, mint kész segédet, aki már keresetképes jó munkás; tehát az a hetenkénti néhány óra, amely alatt a mester az ipariskolát látogató tanoncát nélkülözi, a mesterekre nézve is bőven megtérül és gazdagon kárpótolva lesz, azáltal, hogy az ipariskolában kiképzett tanoncaikat, pár év múlva már segédként használhatják. Vegyük még figyelembe azt is, hogy nálunk nagyrészt az iparosok képezik a társadalmi középosztályt, de ezek gyermekeiből már nem csupán iparosok lesznek, hanem ezek sorából kerülnek ki papok, tanárok, orvosok, ügyvédek, mérnökök, hivatalnokok, kereskedők, mert mennél tanultabb, műveltebb az iparos, annál inkább igyekszik gyermekeinek jövőjéről lehetőleg gondoskodni s őket a legjobb nevelésben részesíteni, - még a tanulatlan, közönséges iparos, sem korlátolt szellemi tulajdonainál fogva, sem szegény sorsa miatt, nem fordíthat oly gondot gyermekei neveltetésére. Az állami segéllyel fenntartott elsőfokú ipartanonc iskola Békés-Gyulán még csak most fejezte be második évi működését, s bár a vizsgálaton bemutatott eredmény és a kiállított munkák máris örvendeteseknek és kielégítőknek mondhatók, de a lefolyt idő még sokkal rövidebb, minthogy az ipariskolázás ész- és szív képző, nemesítő hatású, a tanoncokon már általánosan szemlélhető, észrevehető lenne, - de később, ha az intézmény gyökeret ver, megerősödik, a szülők és mesterekben kivétel nélkül pártolásra és üdvös céljának elérésében támogatókra talál, s ha majd maguk a tanoncok is látni fogják idősebb társaikon, hogy mily sokat köszönhetnek az ipariskolának: csak akkor és azután fog egész valóságában bebizonyulni, hogy az iparostanonc iskola úgy a mesterekre, mint a tanoncokra nézve valódi áldás és jótétemény. De nem szabad felednünk, hogy a legjobb iskolai nevelésnek is csak úgy van maradandó hatása és biztos eredménye, ha az iskolai oktatást, az otthoni jó példaadás is támogatja. Ha a tanonc azt látja, hogy mestere vallásos, erkölcsös, szorgalmas, takarékos, pontos, rendes, józan ember, aki a tanoncot úgy tekinti és vezeti, mint családja tagját, és őt a mesterségben képezi, oktatja, mindig csak a jóra inti, semmi hibáját el nem nézi, iránta szigorú, de azért nem durva és nem kegyetlen: akkor és ott a tanonc is hű, engedelmes, tanulékony s mesterében atyját és jóltevojét látja, aki iránt a hála éveivel együtt nő szívében, s idővel ő is bizonyára olyan lesz, mint tisztelt és szeretett mestere, akitől soha se rossz szót nem hallott, se rossz példát nem látott. Míg ellenkezőleg: a dologkerülő, erkölcstelen, préda, a munkájával és családjával nem törődő mester műhelyében, ahol a gyér munka mellett naphosszat goromba szitkozódás, durva káromkodás folyik: ugyan mi jót lát, hall, szokik meg a tanonc? - S csoda-e, ha aztán ő is azon az úton indul és végre egy húron pendül mesterével? Nem mindig és mindenben a tanoncokban keresendő tehát a hiba, hanem valljuk be - gyakran a mesterben és a környezetben is; már pedig a gyom és burján között a legjobb mag is csak fanyar gyümölcsöt hoz, s a legszebb virág is elsatnyul, veszni indul.