Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

soha tökéletes iparos nem volt és nem lehet, mert az alap nélküli épület nem állhat, - tanulás nélkül se tudós, se művész, se mester senki nem lehet. E tekintetben nem szabad a múltra hivatkozni, mert aki régentén nem nyert előképzést, vagy nem vándorolt, az nem lehetett mester addig, míg remekét be nem mutatá, és társai el nem ismerték képességét. Ma nem kell vándorolni, nem kell remeket készíteni, - kérdés: mi az tehát az iparszabadság korszakában, ami pótolni akarja a múlt előnyeit, s mintegy ellenőrzi, hogy az iparosok ne legyenek kontárok, tudatlanok, képzettség nélküliek? - Felelet: az iparostanonc iskola. Ma még akárhány olyan mester van, aki jó ha írni-olvasni tud, de számvetésről, könyvvitelről, a rajzolásról, a tervkészítésről fogalma sincs, és mégis munkát vállal anélkül, hogy előbb tervet készítene és kiszámítaná: mibe kerül az anyag, mennyi idő és erő kell a munka elkészítéséhez, s ehhez képest mennyit kérhet a megrendelőtől, hogy se azt, se magát meg ne károsítsa? Hát aztán jól van ez így? Mester az ilyen? - S nem éppen az ilyen tanulatlan kontárok rontják a szolid iparosnak is tekintélyét és hitelét? Az ipartanonc iskola van hivatva, hogy jövőre megtisztítsa az iparos osztályt az ilyen salaktól, aki csak szégyenére és kárára van önmagának és kartársainak egyaránt. Az ipartanonc iskola tehát nemcsak egyik vívmánya, de hathatós előmozdítója is az ipar terén való korszerű haladásnak. De haladni nem lehet - Isten, tiszta erkölcs, becsületesség, szorgalom, takarékosság és önképzés nélkül, mert az olyan haladás, amelyből ezek valamelyike hiányzik, vagy éppen ezekkel ellentétben áll: az csak látszólagos, hamis és sem tartós, sem áldásos hatású nem lehet; szóval: keresztényi szellem kell, hogy vezesse az iparhoz józan haladását. S hol lehet az iparostanonc ifjúságot mindezekbe bevezetni, eszét, szívét, lelkét nemesebbé és jobbá képezni, önmaga és mestere iránti kötelességével megismertetni és annak teljesítésére oktatni, öszönözni: mint éppen az ipartanonoc iskolában. Ott nyer előképzést és a legjobb útmutatást a tanonc arra nézve, hogy belőle egykoron jó segéd és idővel jeles mester váljék; ott ébred tudatára és ott ápolják szívében és lelkében, hogy melyek az Isten, haza és a család iránti szent kötelességek; ott tanulja meg szeretni a munkát, és megbecsülni annak gyümölcseit; ott szélesbbül ki látköre, nemesbbedik ízlése, és kap kedvet, hogy eszét, tehetségét önképzés által is tovább fejlessze; ott szokja meg, hogy mesterségét ne csak kenyérkeresetnek tekintse, hanem oly szabad és tág térnek, ahol mindenkinek önkényt kínálkozik az alkalom tehetségét és becsvágyát érvényesíteni, sőt esetleg még hírnévre is emelkedni; ott tanulja meg, hogy a becsületesség, szorgalom és takarékosság: a jólétnek egyedüli biztos alapja és teremtője^ ott tanulja meg, hogy mesterét tisztelni és iránta hűséggel, engedelmességgel, hálával tartozik viseltetni. S mert a fiatal, gyermeki szív fogékony j óra-rosszra egyaránt, ha mindig csak arra intik, ami jó és rá nézve előnyös, s attól tiltják, ami rossz és reá veszélyes: értelmének fejlődésével bizonyára önmaga is felismerni és követni fogja azt az utat, amelyen haladva boldogság és megelégedett élet lesz osztályrésze, s a társadalomnak hasznos tagja, a hazának derék polgára leendL. A tanonc, az ipariskolába való járás által értelmesebb lesz, esze művelődik,