Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

esti hat órától nyolcig - amikor még javában folyik a munka - kénytelen a mester tanoncait nélkülözni, hanem emellett még a tanoncok napról-napra rosszabbak, engedetlenebbek, szófogadatlanabbak lesznek, s ennek is csak az ipartanonc iskola az oka, mert ott egyik-másik rossznevelésű, agyafúrt tanonctól a többiek is minden rosszat eltanulnak, s úgy kinyílik a szemök, hogy már alig lehet bírni velők. Aztán összefog a sok vásott gyerek, s a tanóra után úgy elcsavarognak ki erre, ki arra, hogy kilenc-tíz óra veti őket haza a rosszalkodásból; azért bizony jobb lenne, ha végképp beszüntetnék azt az ipartanonc iskolát, ha csak ez a haszna! Ha eddig megvoltunk nála nélkül: ellehetünk ezután is, ügyeljen minden mester a maga tanoncára, tanítsa ki-ki a maga módja szerint, s többet ér vele a mester is, a tanonc is, mint azzal a sok hiábavaló tudákossággal!"... Ilyenforma panasz és zúgolódás többször és többektől hallható, s mert amit sokszor és sokan mondanak: az könnyen általános hitelre is talál, aminthogy tagadhatatlanul van sok igaz is a hangoztatott panaszban, - nehogy azonban az ipartanonc iskola elleni téves felfogás és ebből származó ellenszenv tovább terjed­jen, s az ügy iránti érdeklődést csökkentse és netalán még a pártolókat is eltántorítsa: azért rég szükségesnek s e helyt éppen alkalomszerűnek láttam, a jó ügynek védelmére kelve, az ellenkezőket felvilágosítani, a kétkedőket meggyőzni, az ingadozókat megerősíteni és általában bebizonyítani, hogy - igenis: feltétlenül szükséges és kiszámíthatatlan haszonnal jár az ipartanonc iskola. Nagyrabecsült iparosok, ügybarátok, kedves testvéreim! 1 Úgy szólok hozzátok, amint lelkemben átérzem; azt hangoztatom, amire a mindennapi élet tapasztalatai mindnyájunkat egyformán tanítanak; s azt kívánom, hogy ezen tapasztalatokból okuljunk és hasznot merítsünk mindannyian. Korunk jelszava: Haladás! Haladnunk kell minden téren, minden irányban, mert a haladó áramlat elsodor­ja, elgázolja a visszamaradókat. Ma már az ipar sem az, ami régen volt, nem egyszerű kézművesség többé, amely a régi minták szerint, megszokott egyformasággal, mindennapi igényekre dolgo­zik, mert ma már a tudomány bámulatos felfedezéseinek s a finomult ízlés követ­elményeinek alkalmazása az ipar minden ágában, elengedhetetlen kelléke a versenyképességnek, vagyis a boldogulhatásnak. Minden jóravaló iparosnak önmaga iránti kötelessége tehát a saját szakmájában magát napról-napra tökéletesbbíteni, a haladó korral lépést tartani, s az ipar körébe vágó újabb meg újabb vívmányokat figyelemmel kísérni, elsajátítani, felhasználni; az pedig csakis folytonos önképzés által lesz elérhető. Ezen önképzésnek kiindulási pontja és alapvető helye az ipartanonc iskola, hol a tanonc képzett tanférfiaktól nyer oktatást minden hasznos, nemes és szép tudni­valókban; az ipartanonc iskola van hivatva helyre pótolni az elhanyagolt házi nevelés és az elemi iskolai mulasztások hiányait; legtöbbnyire itt tanul meg a tudatlan tanonc helyesen írni, olvasni, számolni, rajzolni, amely ismeretek nélkül 1 Mint „tiszteletbeli csizmadia" én is az iparos osztályhoz tartozom, s így nemcsak szívem szerint, hanem jogosan is elmondhatom, hogy az iparosok: kartársaim, testvéreim és ügybarátaim. G. B.

Next

/
Thumbnails
Contents