Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Dokumentumok 1873–1933
okoskodás fonalán a törvényszékeket is rablókból kellene összeállítani, mert hogyan ítélhetnének mások a gonosztevőkön, mint szinte gonosztevők? A lelkipásztoroknak nemes hivatása éppen abban áll, hogy menten minden családi bajoktól, az írás szavai szerint mindenkinek mindene legyen és a legragályosabb nyavalyák közepette a kétségbeesett híveknek, rendíthetlen vígasztalója maradjon. Hosszú éveken keresztül megismerkedik a családok belső életével, bizalommal fordulnak hozzá a hívek minden ügyeikben, és ezen úton jönnek ismeretébe azon számtalan bajoknak, melyek a vegyes házasságban élők boldogságán rágódnak, melyeken tehetségök szerint segíteni óhajtván, választották a kérvényezési utat a képviselőházhoz. Feltűnő jele korunknak, hogy ahányszor a katholikus clerus hazánkban igazai védelmére szavát emelni merészli, mindannyiszor ama fenyegetést kell hallania, hogy ilyen, meg amolyan jó dolga van, ennyi, meg annyi birtoka van, és ezt mind elvesztheti, ha moccanni mer. Jól tetszett észre venni beszédjében nagyságodnak, hogy ezen fenyegetésekkel a kérelmező kerületekre ugyan nem lehet reáijeszteni. A lelkipásztori körnek legnagyobb része nélkülözésekkel küzd az országban, és különösen az államtól alig nyer egyebet ingyen munkánál, melyért hálául ez szíves volt a rendes adóján felül, a különben is igazságtalan equivalens adót 1 megháromszorozni. Amit tehát az állam, mint ilyen nyújt a lelkészkedő papságnak, azt szíves örömest visszaadjuk. Ami pedig a főpapokat illeti, az országra csak szerencsének mondható, hogy birtokaik kezeikben vannak. Mert ezen birtokokon kívül már alig van teher nélküli vagyon a hazában. Az állambirtokok, melyeket századokon át szerzett a nemzet, évről-évre prédáitatnak. Főnemeseink ünnepélyek alkalmával ugyan előszedik még őseiktől rajok maradt ékszereiket, de birtokaik legnagyobbrészt túlterhelve vannak és kevés fog találkozni jövőre közöttük, akik adósságmentesen adhatják át örököseiknek javaikat, amint ők ezeket örökölték. A compossesoratusok 2 azelőtt 1 egyenérték adó, amit az egyházi birtokokra vetettek ki. 2 1848 előtt nemesi közbirtokosságok. A családi földbirtokot közösen használó családtagok közössége volt. Létrehozásával a kisebb nemesi földbirtokok felaprózódását kívánták megakadályozni. 1836 után a részes felek kiválhattak, nyilván részük értékesítése után. így bekerültek a közbirtokossági közösségekbe a levélben említettek, tehetős képviselők is, ha nem a tulajdonostárs családtagok vették meg a birtokrészt. Ez a folyamat hosszú távon a mezőgazdaság kapitalizálódását mozdította elő, a polgári származású tuladjonosok útján. Az iparszabadság, amely a céhrendszer megszűnésével következett be, valóban sok kisiparost juttatott a tönk szélére, mert a kisipar nem tudott versenyezni a gyáripari termeléssel. Ez azonban - a vesztesek nagy száma ellenére is - a kapitalista iparfejlődést segítette elő. A korábban önálló iparosok nem kis része az új gyárakban talált újra egzisztenciát. A jobbágyrendszer megszűnte után a volt földesurak számos esetben az adóssággal súlyosan megterhelt birtokukat eladni kényszerültek. Ennek leggyakoribb módja volt, hogy felparcellázták az eladandó földet és így adták el a parasztgazdáknak. A parcellázást legtöbbször bankok finanszírozták és kölcsönöket is adtak az új vásárlóknak. A kölcsönre vett föld új tulajdonosa azonban egy rosszul sikerült gazdasági év után elmaradhatott az adósság törlesztésével, amit rövid türelmű idő után a föld elárverezése követett, koldusbotra juttatva így az egyébként törekvő, szorgalmas családot. A levélíró a kisemberek szemszögéből láttatja a dolgokat, akik számára ezek a változások esetenként katasztrofálisak voltak. A társadalmi változás vesztesei azonban a kapitalista fejlődés nyújtotta lehetőségekkel élve sokszor javítani tudtak reménytelen helyzetükön.
