Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

felvett módosítást, csak akkor nyújtana be törvényjavaslatot, „...ha azt az életben előforduló események szükségessé teszik..." Beszédében kitért a reverzális kérdésére is, ami Göndöcs véleményének a lényege volt. A sok vitát kiváltott jogintézményt idejétmúltnak tartotta, már 1848 előtt is. Az 1868-ban hozott törvény már nem vezette be, elkerülendő a felekezetek közti ellentétet, hiszen abból indultak ki, hogy a két házasulandó fél megegyezése a többségi katolikusok számára lehet előnyös. Göndöcs 1883. január 22-én, a határozathozatal előtt elmondott beszéde jól mutatja a képviselőházban kialakult katolikus egyház ellenes hangulatot. A liberális polgári állam, amelyik azonos feltételeket akart törvényileg garantálni a bevett vallásfelekezeteknek, a többségi katolikus egyházat relatívehátrányoshelyzetbehozta. Eötvös József kezdeményezésére 1867-től megindult ugyan a katolikus autonómia (önkormányzat) megteremtésére irányuló mozgalom, de a magyar viszonyok között ennek kivitelezésére nem voltak meg a feltételek. Az egyház és az állam szétválasztása úgy, hogy az egyházban hierarchia mellett megfelelő kompetenciával rendelkező testületek intézik az egyház belső ügyeit, sem az államnak, de az egyháziaknak sem volt igazán érdeke. Az egyházi vezetés egyébként is csak az iskolaügyben és a vagyonkezelésben akarta elismerni az autonómiát. A katolikus egyház önállósága a vagyonkezelésben az állam ellenérdekeltségével találkozott, mert az állam kezelte az ún. vallásalapot és az egyéb egyházi célú alapítványokat. Az autonómia hiánya állandósította a katolikus egyházfüggését az államtól. A kérvényekben felsorolt panaszok, amelyek nemcsak a vegyes házasságok Göndöcs által boncolt problémáit tartalmazták, hanem az iskolázás, az alapítványi, vallás alapbeli pénzek odaítélése körüli anomáliákat is kifogásolták, tulajdonképpen az állam intézkedései elleni fellépésnek bizonyultak. Az országgyűlés viszont a kialakult gyakorlaton nem akart változtatni, ezért utalta a kérvényeket tárgyaló bizottság határozata a kormányhoz a panaszokat. Az állam már az 1868. évi törvénnyel beleavatkozott a házasságkötésekbe, majd a század utolsó évtizedében, 1894-ben elfogadott egyházpolitikai törvényekkel kivette az egyházak kezéből többek között az anyakönyvezés, a közhitelű házasságkötés gyakorlatát. A Göndöcs által kifogásolt 1868. 53. tc. 12. §-a azon részét, amely megtiltja a szülők előzetes megállapodását a gyermekek vallásáról, az e tárgyban hozott 1894. évi 32. tc. 9. §-a eltörölte, lehetővé téve a korábban kárhoztatott reverzálist. A korszak és a tárgykör áttekintésére l. Hermann 1973.