Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

leszek, világosabb a napnál és szentebb mindennél, ami a világon létezik. (Halljuk! Halljuk!) Az 1868. évi 53. tc. az 1879. évi 40. tc. 53. §-a ellen akarok ma fölszólalni. (Halljuk! Halljuk!) A múlt alkalommal t. ház, hajói emlékszem, múlt évi március 12-én épp e házban fölszólaltam ezen törvények ellen s igyekeztem bebizonyítani, hogy ezen törvények tarthatatlanok, ezeken javítani kell, ezeket pótolni kell jobbal. Fölemlítem akkor t. képviselőház, hogy ezen törvények a hitközségek között egyenetlenséget, viszályt szülnek; fölemlítem akkor, hogy a családnak a békéjét, egységét, szeretetét zavarják meg; fölemlítem, hogy ezen törvények a szülőket a szabad rendelkezési jogtól fosztják meg, melyet nekik a természet törvényei adnak (Egy hang: A reversalis! Nagy derültség.); fölemlíteném akkor, hogy ezen törvények a házasfeleket vallásszabadságuktól fosztják meg. Igaz, hogy az általam igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a múlt félévi költségvetés alkalmával azt nyilvánítá, hogy ő mindent megenged, minden vallásfelekezetnek szabadságot ád, ha az nincs az állam törvénye ellen. De vajon, kérdem én most az igen tisztelt kormánytól: vajon a keresztény vallás és állam törvénye ellen van-e? Nincs, urak! (Hosszantartó derültség; Zajos fölkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Hiszen éppen ez alapja a magyar államnak. Mi célja tehát annak, hogy a szülő ne gyakorolhassa szabadon saját jogait, noha ezt a természet törvénye adja meg neki. Én tehát a t. minszterelnök úr azon nyilatkozatát nem tarthatom a törvény szempontjából helyesnek, hogy egy kérvény tárgyalása alkalmából e törvény részleteiben is vita tárgyává nem tétethetik. Akkor, amidőn fölszólaltam, az általam igen t. miniszter úr erre vonatkozólag szóról szóra azt nyilvánítá, hogy: „Nem tartja lehetőnek és helyesnek, hogy ily törvény, egy kérvény alkalmából, részleteiben vita tárgyává tétessék vagy megváltoztatása proponáltassék." Ugyancsak akkor a t. minszterelnök úr említé, hogy „tartsa fenn Magyarország azon békét, amely jelenleg fennáll, hogy ne engedjen úgynevezett „kultúrharcot" - talán azt akarta mondani, hogy kultuszharcot (Nagy derültség) köztünk kifejlődni." És végül azt mondja: „Ami pedig az 1879. évi 40. tc. 53. §-át illeti, egy pár, talán félreértésen alapuló eset, még nem országosan nyugtalanító körülmény; - a legfőbb bíróság kezén van ma és ha annak megállapodása folytán a dolog nem lenne elenyésztethető, akkor a kormány igenis tudni fogja kötelességét, hogy javaslatot terjesszen elő." A t. miniszterelnök úrhoz bátor vagyok azon kérdést intézni, vajon most csak egy kérvény van-e itt a ház előtt. (Élénk derültség.) Valóban nagy, mert ezerekre megy azon kérvényezőknek a száma, akik ide folyamodnak a honatyákhoz, hogy orvosolják azon betegséget és fájdalmat, amely a családnak békéjét, egyességet és szeretetét megzavarja. Azért midőn én föllépek és ezt némileg megvilágítani törekszem, megvártam volna a tisztelt miniszterelnök úrtól, hogy ígérete szerint most, midőn ezen kérvények tárgyaltatnak, javaslatot terjesztett volna elő, hogy ezáltal minden néven nevezendő vitát megelőzött volna. De miután azt nem tette, legyen szabad nekem ünnepélyesen fogadnom, hogy én nem akarok a felekezetek között viszályt, egyenetlenséget (Derültség); nem akarok kultúrharcot, vagy j óbban