Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Bevezető helyett

Bevezető helyett... A Békés Megyei Levéltárban őrzött Göndöcs irathagyatékban maradt ránk egy barna tónusú, öreg fénykép Göndöcs Benedek apátplébánosról, Gyula város immár több mint egy évszázada elhunyt jótevőjéről. Fekete selyem reverenda feszül köpcös alakján, az apátot illető lila cingulus fehéren izzik a fekete-fehér képen. Bal kezét, amelyet az apátot megillető nehéz pecsétgyűrű díszít, a Honalapítás emléke című könyvön nyugtatja. Szelíd tekintete valahová a fotómasina mögé réved. Karácsonyi János találó jellemzése - amelyet születésének századik évfordulóján, a gyulai katolikus nagygyűlésen tartott megemlékezésében mondott el tökéletesen ráillik a képre. Eszerint alkata a kényelemre, a pihenésre késztette, de Ő hallatlan akaraterővel legyűrve fizikai valója késztetését, lankadatlan buzgósággal látta el hívei lelki gondozását, állt élére számos társadalmi mozgalomnak, szinte alig volt Gyulán olyan egyesület, társulat, kör, amelynek ne lett volna tagja, valóságos vagy tiszteletbeli elnöke. Minden eseményszámba menő egyházi és állami ünnepen ő mutatta be fényes segédlettel az ünnepi szentmisét az anyatemplomban. Ilyenkor paptársai asszisztenciájával, teljes apáti díszben látta el a liturgikus szolgálatot. A szentmisék után vendégszerető házában fogadta a meghívott megyei, városi notabilitásokat, a tisztikar képviselőit. De a magyar földész társulat elöljáróit és minden bizonnyal tagjai képviselőit is mint zászlóatya, díszebédre hívta meg például 1889. húsvétján. Két évtizedes gyulai plébánoskodása idején a városban megforduló valamennyi jelentős személyiség élvezhette vendégszeretetét, a parókián szerezhette első benyomásait a Körös mentén épült megyeszékhelyről. Előbb a városi képviselő-testület tagja, majd a nyolcvanas években két cikluson át Gyula város országgyűlési képviselője. A nagypolitika kiválóságai, a sajtó eleinte bizonyára elnéző mosollyal vették tudomásul a köpcös, vidéki pap megjelenését a törvényhozás csataterén. Megnyilatkozásai, a beszédeit kommentáló sajtó véleménye azonban hamarosan már európai szintű gondolkodót sejtettek. Ugyanakkor nem az elmélet embere volt, nagyon is gyakorlatias; a nagypolitikában talán időnként földhözragadtnak tűnő javaslatai voltak, amelyek nem találkoztak kortársai egyértelmű támogatásával. Mint független képviselő, ha magára marad is a képviselőházban, kitartott véleménye mellett. Gyula az ő kezdeményezésére és képviselői tekintélye alapján szerezhette meg azt a kölcsönt, amely fedezetül szolgált a városnak arra, hogy a volt földesúrtól az ún. regálékat megváltsa (kocsmáitatás, vásártartás stb.). Ezzel a város olyan biztos