Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

A két földész társulat, mint egyesület működése

végeznie. Évi fizetése készpénz és a társulat létrejötte utáni első években évente egypár csizma is volt.

110

1902-ben az akkori szolga, Nagy János kérelmezte a nagygyűléstől, hogy az új termésből a fóldészektől búzát kaphasson - nyilván a fizetése fejében - amit a közgyűlés jóvá is hagyott. A szolga sorra járta zsákjával a tagokat és olyanoktól is kért búzaadományt, akik nem gazdálkodtak. Ezért az 1903. augusztusi közgyűlés leállította a gyűjtést. A szolga újra próbálkozott pénzfizetését megoldani gabonával, de az elbocsátás terhe mellett 1904-ben újra eltiltották tőle.

111 1935-ben Ábrahám György szolga fizetését a korona - pengő átváltás miatt leszállították 60 pengőre és az azévi közgyűlés engedélyezte azt, hogy az általa beszedett társulati tagdíjak 10%-át megkaphassa.

112 Itt történik először utalás arra, hogy ilyen feladata is volt. A német földészek közössége is alkalmazott közszolgát, aki a magyar társulatéhoz hasonlóan fizetést kapott. A pénztárnapló tanúsága szerint 1933-40 pünkösdjéig évi fizetésként 30 pengőt kapott. AII. világháború után 1947-ben 100 Ft, 1948 első félévére 75 Ft volt a járandósága. 1948 második félévétől 200 fortintra emelték az évi bérét, 1954-től 450,1956-tól pedig 470 Ft-ot kapott. Az évi járandóságot két részletben fizették ki a körszolgának, majd ahogyan 1954-től nevezik, a társulat alkalmazottjának. Az első részletet a pünkösd másnapi, a másodikat a karácsony másodnapi közgyűlések alkalmával vehette fel. Feladata közel azonos volt a magyar társulat körszolgájáéval. A németeknél ő kezelte a söntést a Körben, a társulati fáklyák gondozása, a temetésekre való kiszállítása, a tagok értesítése arról, hogy a temetésen, a társulat vagy az egyházközség ünnepi miséin fáklyázniok kell, a rendes teendői közé tartozott.

113 Név szerint Sher Ferencet ismerjük, aki a 40-es évek végén, 50-es évek elején szolgálta a német közösséget. A tagdíjak beszedését is a körszolga végezte az 1950es években, a beszedett összeg 10%-a volt a fizetsége. Kiss Mihályné, aki valószínűleg az utolsó alkalmazott volt a társulat történetében, még 1966-ban elismervényt adott a tagdíjak beszedéséért járó összeg és az évi munkadíjának átvételéről.

114 Az utóbbi adatok ismét arra utalnak: a német társulat elkerülte a feloszlatást 1950-ben (mivel „formálisan" nem működött), s így csendben tovább élte életét...