Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

A társulati tagok temetése

szerint nem volt megszabott összege a fáklyák használatának, hanem a család adományt adott a társulatnak a szolgálatért.

190 A társulati pénztárkönyv bevételi rovatában általában 6 pengő szerepelt a temetésre kivitt fáklyák (gyertyák) bevételéből. Mivel 6 fáklyás volt, ezért fáklyánként 1 pengő folyt be minden alkalommal.

191 Gyermek temetésére az 1937. március 29-i pénztárkönyvi bejegyzés szerint 2 fáklyát vittek ki és 2 pengő gyertyahasználati díjat fizetett a család. 1948-ban 10 forintot, 1950-ben előbb 10, majd 12,1955-ben 20 forintot könyveltek el a fáklyákhasználatáért. A pénztárkönyv utolsó, 1962-ben könyvelt bejegyzése szerint 15 forint folyt be a gyertya használatából, tehát 1962-ben még élt ez a szép szokás a német földészek körében. Mind a magyar, mind a német földészek fáklyásai együtt voltak jelen a gyulai anyatemplomban 1889. február 5-én, a Rudolf trónörökösért bemutatott gyászmisén. A földészeken kívül mindhárom gyulai ipartársulat fáklyákkal, az iparos ifjúság lobogóval és fáklyákkal voltjelen az ünnepélyes requiemen.

192 Ipolyi (Stummer) Arnold, gyulai származású tudós nagyváradi püspök halála után ugyancsak az anyatemplomban mondott gyászmisén, 1887. január 3-án, az ipartársulatok és a magyar földész társulat tagjai álltak égő fáklyákkal a jelképes ravatal mellett.

193