Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

A két földész társulat, mint egyesület működése

A Szent István napi közgyűlést a magyar társulatnál a tagok részvételével tartott közvacsora követte. 1934-ig csak a társulati tagok vettek részt az összejövetelen, azok közül is csak a férfiak, Az ekkor tartott közgyűlésen a választmány indítványozta, hogy a tagok feleségüket is hozzák magukkal és a társulat nőtagjai is jöjjenek el a vacsorára.

115 A vacsora megtartásához minden évben ragaszkodtak, 1935-ben fordult elő először a társulat történetében, hogy elegendőjelentkezőnem lévén, nem tartották meg a szokásos közvacsorát. A gazdasági világválság utáni helyzettel magyarázták a kisgazdák távolmaradását.

116 A másik év, amikor a nehéz körülményekre való tekintettel ugyancsak elmaradt a közvacsora, 1943.

117 A köz vacsora meghirdetésekor egy ívet fektettek fel, ahová a jelentkezők feliratkoztak és ezzel kötelezettséget vállaltak arra, hogy az előírt vacsoradíjat megfizetik, még akkor is, ha nem tudnak valami ok miatt elmenni és távolmaradásukat szóban nem igazolják az elnöknél.

118 A menü néhány évi kivételtől eltekintve, borjúpörkölt volt, a pénztáros és az azzal megbízott választmányi tagok vettek egy élő borjút, amely 30 résztvevő számára elegendő húst adott levágása után. Kenyeret, 100 liter bort, néhány liter pálinkát, zsírt, fűszereket szereztek be ezenkívül a társulat költségén. A harmincas években már csak a pörkölt burgonyával, fejenként fél liter bor, 1 üveg szódával került a közvacsorán az asztalra. A vacsorát szolid bál követte, bár csak az 1867-es közvacsora költségei között szerepel 10 forint kiadás a „Muzsikásnak".

119 (Ez a táncmulatság azonban nem volt azonos a társulat által Szent Istvánkor tartott bállal, amely általában előbb volt mint a közgyűlés és a tagokon kívül bárki résztvehetett rajta.)

120 A német társulat társas vacsoráiról nincsenek pontos adataink. Az 1934. évi pénztárkönyvi bejegyzések között szerepel a Vendel napi vacsorára tett kiadások és a bevétel összege. A jószágtartó gazdák védőszentjének ünnepén a szentmise mellett közvacsorával is megülték a nevezetes napot. A vacsora költségeinek elszámolása deficitet mutatott, közel 30 pengő ráfizetést hozott a társulatnak. Ez is bizonyára szerepet játszott abban, hogy nem lett belőle