Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)
A gyulai földész társulatok alapítása és alapszabályai
nemzeti színű zászlóval együtt. A gyászzászlót a két világháború közti időszakban már közösen használtak a Nagymagyarvárosi Olvasókörrel. (L. 1936. évi vagyonleltár.) 54 A társulat történeti múltjához képest viszonylag későn készíttetett a magyar társulat bélyegzőt. Az 1935. január 6-i választmányi ülésen a tisztikar javasolta, hogy az alapszabállyal rendelkező egyesületnek legyen bélyegzője. Mivel a társulat annak idején a Szentháromság tiszteletére alakult, a bélyegzőt a Három Isteni Személy képével kellene díszíteni - javasolták. A választmány elfogadta a javaslatot. Dr. Sebestyén Péter ügyész felvetette, hogy a plébános véleményét kérjék ki: a Szentháromság képével díszített bélyegzőt helyesnek tartja-e? Ha nem egyezik bele, hogy a pecsétképbe a Három Isteni Személy ábrázolása kerüljön, akkor a bélyegző közepébe egy keresztet kellene elhelyezni, amely alatt keresztbe tett búzakalász lenne. Szilágyi István választmányi tag helyeselte az indítványt és elfogadásra ajánlotta. A választmány végül a pénztárost bízta meg a plébánosnál eljárni és a bélyegzőt a lehető legjutányosabb áron elkészíttetni. 55 Az 1935. január 25-i pénztárkönyvi bejegyzés szerint bélyegzőre és festékre 4 pengő 94 fillért költött a testület. 56 Apor Vilmos plébános valószínűleg egyetértett a Szentháromság képének a bélyegzőre helyezésével, mert az elkészült bélyegző az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, a Három Isteni Személyt ábrázolja. Az ülő helyzetben ábrázolt Atya feje felett háromszögletű glória, bal kezében jogar, jobbján a Fiúisten, Jézus Krisztus, szintén ülő alakban ábrázolva, jobb kezében kereszt. A Szentlélek a másik két isteni személy feje felett, galamb képében. (A bélyegzőn szereplő ábra megegyezik a zászló Szentháromság képével.) A bélyegző körirata: Magyar Földésztársulat 1858-1935. A szép kivitelű bélyegző készítőjét nem ismerjük, valószínű, hogy ezt a pecsétnyomót kobozta el annak idején a hatóság 1950-ben, amikor az egyesületet betiltották, feloszlatták. (Sajnos, a később részletesen tárgyalandó utolsó vagyonleltárban nincs tételesen felsorolva.) A társulat iratain, egyedül a jegyzőkönyvek hitelesítésére használva ismerjük a bélyegző lenyomatát. A pecsétnyomót a pénztáros őrizte. 57 A német társulatnak az eddigi ismereteink szerint nem volt bélyegzője.
