Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - II. Fövenyes

Szatmári Imre: Középkori falusi templomok... a sírok későbbi kirablása is bizonyos,

126 a megmaradt mellékletek mégis arra utalnak, hogy legalábbis a 76. sírban fekvő egyén a tehetősebbek közé tartozott. A feltárt 86 sír közül ugyanis csak ennél találtunk komoly vasalásokkal megerősített és finom szövésű halotti lepellel letakart koporsóra utaló nyomokat (10. ábra és X. tábla 1-12.).

127 A leletkörülmények részletesebb elemzése tehát nemcsak az É-i körépület funkciójával kapcsolatos nézetünket igazolja, hanem egyúttal azt is, hogy az épület korának meghatározását megkönnyítik a benne eltemetettek sírjában talált leletek. E megállapítás jelentősége akkor válik igazán mérhetővé, ha a fentiekhez azt is hozzátesszük - visszakanyarodva ezzel a 21. sír S végű karikájának és az egyes periódusok időrendjének kérdéséhez -, hogy a 76. sírt a csontváz jobb könyöke mellett eredeti helyén előkerült érem a XIII. századra keltezi.

128 Az érem sorozata ugyan egyértelműen meghatározható, pontosabb korát az egyes corpusok mégis különböző királyaink uralkodásához kötik: a CNH I. 344. IV. Lászlóhoz (1272-1290), míg Huszár 336. IV. Bélához (1235-1270). Igaz, hogy a pénz sírba kerülésének idejét nem tudjuk meghatározni, viszont a 76. sír alatt előkerült - tehát ennél korábbi - 79. és 80. sír léte azt mutatja, hogy az É-i kör alakú épület is korábbi valamennyivel ennél az időpontnál.^ Mindezek alapján a következő megállapítások valószínűsíthetők a templom Árpádkori történetére vonatkozóan. Az I. periódust képviselő rotunda felépülhetett már a XI. században, de a század első felére keltezése továbbra sem bizonyítható.

129 Ehhez jóval többet kellene tudnunk nemcsak e terület XI. századi politikai, gazdasági, népesedési viszonyairól, hanem figyelembe véve a Vata-féle mozgalom indítékait - a keresztény ideológia időbeli térhódításáról és formáiról, nemkülönben az egyházi szervezet létrejöttéről is, mely végül lehetővé tette az egyházak építését. A XII. század folyamán vagy a XIII. század első felében a rotunda É-i oldalán, hozzá szorosan illeszkedő, szintén kör alakú és - alapozásából ítélve - hasonlóan masszív felépítésű, családi temetkezőhely ül szolgáfó kápolnát emeltek (II. periódus). Mivel bejáratnak sehol sem maradt meg nyoma, a két épület funkcionális kapcsolatát is nehéz lenne körülírni. Együttes, fennállásuk időtartama megint csak bizonytalan, nem kétséges azonban, hogy az egész Árpád-kor időszakát kitöltötte. ///. periódus. Az épületegyüttes történetében alapvető változás a III. periódus építésekor következett be, legkorábban a XIV. század beköszönte után - minden bizonnyal a megnövekedett lélekszámnak, gazdasági virágzásnak és/vagy esetleg új földesúrnak köszönhetően. Ekkor ugyanis nagyobb, teljesen új, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomot építettek a régi helyébe, s mivel a szentély az új alaprajz szerint szinte az egész rotundát magába foglalta, annak falait a döngölt alapozásig lebontották. ^

6 A körív mértani középpontjában elhelyezkedő, s valamennyi feltárt sír közül a legmélyebbre ásott (-210 cm) 80. sír gödrének egész betöltésében találtunk utólag visszadobált embercsontokat, koporsószegeket, a 76. sírhoz tartozó koporsóvasalásokat ill. egy Árpád-kori edény peremtöredékét (VIII. tábla 2. - ltsz.: 86.8.123.). Nem lehet továbbá mással magyarázni a 76-79., 81. sírokban tapasztalt összevisszaságot és az elég sok hosszúcsont hiányát sem. 127 Ltsz.:^ 86.8.54 - 86.8.55., 86.8.59., 86.8.100 - 86.8.106., 86.8.110. - 86.8.111. - Horváth. Ernő meghatározása szerint a koporsóvasalásokon megmaradt valamennyi faminta egyazon fajhoz tartozó fából való, s ez a faj a kocsányos tölgy (Quercus robur L.). A koporsót tehát a Gyula környékén úgy a középkorban, mint napjainkban is elterjedt kocsányos tölgy kemény fájából készítették. A vizsgálati eredmények között szerepel továbbá az a megfigyelés is, hogy a vasalások egyes darabjain felismerhető textilmaradványok egyszerű vászonkötéssel készült lenvászonból származnak, amelyet - Horváth Ernő szerint is - halotti lepelként használtak. (Horváth-Szaímári 1989, 379-384.) 128 Ltsz.: 86.8.99. 129 Vö. a 94. jegyzettel. 35