Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - II. Fövenyes

Szatmári Imre: Középkori falusi templomok... Belső sugara ugyanakkor 2,4 m, mivel az alapozás szélessége - bár nem mindenütt egyenletes - átlagosan 105 cm volt. Ezzel szemben a szentély ívének sugarát 1,3 méternek, míg alapozásának szélességét a tengelyben csupán 80 cm-nek mértük. Az alapozás a hajó felé fokozatosan szélesedik. A templom hossztengelye nem pontosan NyK-i, hanem ÉK 19' tájolású, vagyis a keleti oldalon 3'-sal tér el a mai E-i irány felé. Az alapozás fenti méreteiből kiderül, hogy a szentély fala vékonyabb és nyilván alacsonyabb is volt, mint a hajóé. A rotunda bejárata valószínűleg a szentéllyel szemben lévő oldalon helyezkedett el, de az itt hiányzó alapozást csak részben lehetne ezzel magyarázni, minthogy jóval későbbi sírgödrökkel is átvágták ezt a részt (62, 65.sír). Járószintet az egész ásatás területén sehol sem találtunk. Azt, hogy a rotunda felmenő falait téglából építették - Implom József tudósításán kívül - abból lehet következtetni, hogy a döngölt agyag alapozás tetején helyenként még megtaláltuk a legalsó téglasor részleteit (főleg a Ny-i oldalon), máshol viszont már csak a téglák pirosan elszíneződött helyeit (a DNy-i részen). Ez azt is mutatja, hogy a rotunda tisztán agyagrétegekből döngölt alapozása lényegében teljes egészében megmaradt, s csak helyenként csonkították későbbi beásások, mint pl. a legkésőbbi templom szentélyfalának alapozási árka vagy a diadalívének sarkai közé ill. D-i szentélyfala külső oldalán eltemetettek sírgödrei. Az alapozást csak a 62. és 65. sír gödrével vágták át teljesen, a többi helyen a sírgödrök alján jól kirajzolódott a rotunda alapozásának vonala. A hajó és a szentély É-i csatlakozásánál az alapozásba 50 cm-re mélyedő gödörből rengeteg téglatöredék (méretük: ? x 16,5 x 4 cm ill. ? x 18,5 x 4 cm) és egy Árpád-kori edény fenéktöredéke került elő (VIII. tábla 3.).

120 A templom belsejében talált ill. az e periódushoz kapcsolható sírokra a temető elemzése során térünk majd vissza. Itt - jelentőségük miatt - csak azokat a sírokat emeljük ki, amelyek hozzásegítenek az egyes periódusok keltezéséhez. A rotunda korához kapcsolható sírok meghatározása előtt azonban - az összefüggések miatt - a II. periódust kell ismertetni, mivel jórészt ez ad lehetőséget a legkorábbi sírok elkülönítésére is. //. periódus. Történetének második időszakában a templom képe annyiban változott, hogy a rotunda hajójának É-i oldalához egy másik, valamivel szabálytalanabb, 3,9 m belső átmérőjű kör alakú épületet emeltek. Alapozásának szélessége - középértéket véve 100 cm volt.

121 (Külső átmérője tehát 5,9 m.) Felmenő falaiból - melyek Implom József szerint ugyancsak téglából épültek - semmi sem maradt meg. Alapozása vonalából azért így is kitűnik, hogy a rotunda külső körívéhez nem sikerült pontosan érintőleges kört rajzolniuk. Ha azonban arra gondolunk, hogy az új épület bejáratát a rotundából nyíló átjáróval kívánták biztosítani, akkor nyilvánvaló, hogy nem is állt szándékukban. Mindenesetre tény - s ez az alaprajzon is jól látható -, hogy az E-i körív alapozása igazodik, mintegy hozzásimul a rotunda egyenletesen ívelődő hajóalapozásához. Ez is arra enged következtetni, hogy az É-i körív későbbi, mint a rotunda, de még annak használata idején készült. Az ásatáson szerzett több megfigyelés is megerősíti ezt. Ebből a szempontból elsőként kell megemlíteni a rotunda és az É-i körív alapozásának erősen eltérő összetételét, melyre a körívek találkozásának átvágása után derült fény (9. ábra és XVI. tábla 3. kép). Ebből kitűnik egyrészt, hogy valóban két különálló, de közvetlenül egymás mellé ásott alapozásról van szó (A-A metszet), másrészt pedig*, hogy míg a rotunda szélesebb alapárkában elsősorban a sárga agyagrétegek dominálnak, addig az É-i körív alapjába főként fényes, fekete földrétegeket döngöltek. Ezenkívül apró téglaszemcsék csak az É-i körív alapozásában voltak megfigyelhetők. A két alapozás különbözősége tehát bizonyított. Az sem kétséges, hogy 120 Ltsz.: 86.8.45. 121 Keleti szakaszán későbbi beásás csorbította meg, a betöltéséből Árpád-kori cserépbogrács peremtöredéke került elő (VIII. tábla 1. - ltsz.: 86.8.66.). 31