Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Török építkezések Gyulán (1566—1695) - Összefoglalás

Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán Vaseszközök Az ásatás során, elsősorban a dzsámi és a palánk között húzódó területen, illetve közvetlenül a palánk belső oldala melett igen nagy mennyiségű és változatos formájú vaseszközt, vastárgyakat találtunk. Feltűnően nagy számban kerültek elő a különböző méretű, formájú szegek, köztük nagyméretű, 25-35 cm hosszú, széles feju darabok is. Ez utóbbiakat egyértelműen a palánk építéséhez használhatták fel. Összefoglalás A leletanyagot elemezve néhány feltűnő jelenségre figyeltünk fel. A talált anyagban az egészhez viszonyítva kevés az egyértelműen törökként meghatározható, vagy legalábbis balkáni török kerámia mennyisége. Ide sorolhatók a vörös anyagú, zöld mázas talpastálak, a fényes fekete külső felületű, bekarcolt díszes korsók, valamint a belül zöld mázas, kupa alakú kályhaszemek. A gyulai leletanyagból teljességgel hiányoznak a DélDunántúlra jellemző, egyértelműen délszláv lakosságra utaló durva kivitelű, kézikorongon készült edények.

97 Ezzel szemben az ásatáson hatalmas mennyiségben kerültek elő a magyar fazekasok alkotásainak tekinthető mázas, vagy mázatlan, festett és festetlen, a talpastálaktól teljesen eltérő színű és anyagú, kaviccsal soványító« agyagból készült fazekak, illetve az ugyancsak helybeli-környékbeli műhelyekből kikerülő finoman iszapolt, sárgásfehér színű kívül festett kannák, valamint a formailag velük sokszor megegyező, de színükben a törököt utánzó fekete kannák töredékei. Mindezek alapján arra kell gondolnunk, hogy Gyula török katonasága, illetve polgári lakossága a mindennapi élethez szükséges tárgyak jó részét, így minden bizonnyal a törékeny fazekas árut, valamint a nagy tömegben szükséges vaseszközöket és szegeket, a helybeli és környékbeli piacokon magyar mesterektől vásárolta, illetve rendelte meg. A gyulai vár és a békési török palánkvár azonos korú anyagának nagyfokú hasonlósága közös beszerzési forrásra utal. A leletanyag alapján kibontakozó kép megerősíti azt az újabb történeti kutatások során már feltárt tényt, miszerint Békés megye a XVI. század második felében, Gyula 1566. évi elfoglalását követő években lassan újra benépesült,

98 és a XVI. század végéig, a 15 éves háború kezdetéig a megye területén viszonylagos béke uralkodott. A török illetve a magyar lakosság között pedig bizonyos fokú kereskedelmi kapcsolatok is kialakulhattak. 97 GerelyesFeld 1986, 177. 98 Káldy-Nagy 1982, 28-29. 124