Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)
Török építkezések Gyulán (1566—1695) - III. A leletanyag - Kerámia
Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán A kannák és korsók második csoportjába a sötétszürke vagy fekete színű, kívül fényes felületű, úgynevezett redukált égetéssel készült tárgyak tartoztak. 88 Ezeken belül is két típust különböztethetünk meg. Az elsó' típusba sorolható edények közös jellemzője belül sötétszürke, kívül fényes, fekete színű anyaguk. Ezeknek az edényeknek - többségükben korsóknak - testét szinte minden esetben bekarcolt hullámvonalkötegek, illetve ezzel kombinálva egyéb bekarcolt geometrikus mintázatok díszítik. Testük lapított félgömb alakú, melyhez hosszú, hengeres nyak, és széles szalagfül kapcsolódik (XXIX. tábla 2-3. képek). Pontosan ilyen edényeket ismerünk a hódolt területről Budáról, Egerből, az ozorai várkastély területén talált anyagból, valamint Belgrádból. 89 A teljes formai és díszítésbeli azonosság, valamint a helyi-környékbeli kerámiától való nagyfokú eltérés arra utal, hogy ezek a korsók kereskedelmi úton kerültek magyar területre, így Gyulára is. A fekete színű, redukált égetéssel készült edények másik típusát a nagyméretű, tojásdad alakú, széles szájú kannák képviselik. Ezen edények megmunkálása, színe, külső felületük kidolgozása eltér az első típusétól. Külső oldaluk nem fényes fekete, hanem inkább sötétszürke árnyalatú, és hiányoznak a másikra jellemző bekarcolt díszítések is (XXVIII. tábla 2., 5. kép). Ezt a típust minden bizonnyal helyi mesterek munkájának kell tartanunk. A békési török palánkvár anyagából szintén ismert ez a típus, sőt a leletanyagban előkerült ugyanez a kanna-forma a fazekakhoz hasonló, világosbarna színű agyagból megformálva (XXIX. tábla 7. kép). Feltűnő jellemzője a gyulai, külső várbeli kerámiának, hogy ebből az anyagból teljesen hiányoznak a másutt igen jellemző vörös anyagú, kívül mázas, kiöntőcsöves agyagkorsók. 4. Tálak a) Talpastálak A feltárt anyagban igen sok talpastál töredéket találtunk, közülük egyet lehetett hitelesen kiegészíteni (XXIX. tábla 4. kép). Mint közismert, a XVI-XVII. századi kerámiának ez a csoportja a török hódoltság során jut el magyar területre, és csak azokon a településeken kerül elő, ahol a korszakban valóban török, vagy vele együtt érkező mohamedán hitre tért, török szolgálatba állott délszláv katonaság, illetve polgári lakosság élt. 90 Ezen edények közös jellemzője vörös, vagy barna színű, jól iszapolt, jól kiégetett agyaguk. Belső oldaluk minden esetben mázas; a gyulai talpastálak túlnyomó többségét fehér engobe alapozás fölött zöld színű máz borította. A különböző méretű és peremkiképzésű tálak minden esetben alacsonyabb vagy magasabb talpgyűrűn, vagy talpon állnak. A leletanyagban előkerült néhány folyatott mázas és egy sgraffito díszes töredék is (XXX. tábla). b) Falra akasztható tálakat igen keveset, csak néhány töredéket találtunk. Ezek a darabok is inkább a dzsámi épületének közelében, a XVIII. század közepére jellemző leletanyagban kerültek elő. 5. Kályhaszemek Az e csoportba tartozó leletek többségét Gyulán is, mint általában mindenütt a török kézre került helységekben a jól ismert pohár alakú kályhaszemek alkották. 91 Feltűnő volt azonban, hogy míg másutt e darabok általában a talpas tálakhoz hasonlóan vörös, vagy 88 Az e típusba tartozó edényeket Fehér Géza elemezte. Vö. Fehér 1959, 124-126. 89 Fehér 1959, 125., Gcrelyes-Feld 1986, 168. 6. kép 3-4. 90 E kerámia típus széles kűrben ismert és feldolgozott. Csak példaként említem az alábbi munkákat: Fehér 1959, 127128., Soproni Olivér: A magyar művészi kerámia szülelése. A török hódoltság kerámiája. Budapest 1981., Kovács Gyöngyi: Török kerámia Szolnokon. Szolnok megyei Múzeumi Adattár 30-31. Szolnok 1984. 9 ' E kályhaszem típus számos lelőhelyről ismert. Például: Popp László: Ásatások a 16. században elpusztult Kecskemét-vidéki falvak helyén. Az MNM Néprajzi tárának Értesítője 23 (1931) 141.. Szabó K. 1938, 91-92. 122
