Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Török építkezések Gyulán (1566—1695) - I. Gyula városa a török korban

Gerelyes Ibolya: 'iörök építkezések Gyulán I. Gyula városa a török korban Gyula történetét kutatva abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a török foglalás előtti város helyrajzát, utcáit, épületeit és lakóit illetően számos adattal rendelkezünk. A meglevő adatok birtokában Karácsonyi János már a múlt század végén megpróbálta megrajzolni Gyula XVI. századi térképét,

4 majd a 30-as években várostörténeti monográfiájában kísérletet tett erre Scherer Ferenc is.

5 Ezek szerint a török foglalás előtti Gyulán 15 utca nevét ismerjük, ezek közül néhányról azt is tudjuk, hogy körülbelül hol, melyik városrészben helyezkedhettek el.

6 A XVI. századi forrásokban felsorolt gyulai utcák közül hatot a gyulai szandzsák 1567-ben - a török foglalás utáni elsó évben - készült összeírásában is megemlítenek. E szerint a Nagy utca, Malomszeg utca, Sánta utca mahallékban (városnegyedekben) - valamint a vár területén - a török lakosság illetve katonaság; a Barát-, Halász- és valószínűleg az Új utca mahallékban az ostrom után visszatelepült magyar lakosság lakott.

7 Ez azt jelenti, hogy a város egy része a lezajlott hadműveletek után is viszonylag épségben maradt, és a házak egy része is lakható volt. A török foglalást követő években Gyula fokozatos átalakuláson ment át. A betelepült török és rác lakosság sajátosan átformálta a város képét. A 12 évvel később, 1579-ben készült szandzsákösszeírás szerint két dzsámi és három mecset állott itt, a város török lakosságát pedig - a török városokra jellemző módon - nem utcánként, hanem a mecsetek, illetve dzsámik körül kialakított mahallékként írták össze. A város magyar lakossága továbbra is az Új utca, Barát utca, Halász utca mahallékban lakott.

8 Bizonyosnak kell tekintenünk, hogy a két összeírás között eltelt 12 év alatt a betelepült török lakosság nem építhetett 2 (a váron belül lévővel együtt 3) teljesen új dzsámit és 3 új mecsetet.

9 Nagyon valószínűtlen, hogy a magyarországi tartományt amúgy is komoly anyagi ráfordítások árán fenntartó török kincstárnak erre lett volna anyagi fedezete.

10 A meghódított magyar városokban - Budán is - számos példát találunk arra, hogy a foglalás után meglévő, elfogadható állapotú keresztény templomokat alakították át dzsámivá.

11 Nem történhetett ez másként Gyulán sem. Gyulán a török foglalást megelőzően, a XVI. század első felében hat keresztény templom, illetve kápolna működött; nevezetesen a plébánia templom a hozzáépült kápolnával, a Ferences templom és a hozzátartozó kolostor, a várkápolna, Szt. Móric kápolnája, a városi "ispotályban" Szent Elek kápolnája, valamint Szent Miklós kápolnája.

12 Ezek közül minden bizonnyal átalakításra került a középkori plébánia templom. Az elfoglalt város vagy település fő templomának dzsámivá történő átalakítása bevett gyakorlattá vált a török birodalom katonai terjeszkedése során. így történt ez másutt is, pl. Buda, Esztergom, vagy Pécs esetében, és ez alól Gyula sem lehetett kivétel.

I3 Valószínűleg egyet kell értenünk Gyula város történetének korábbi kutatóival, akik szerint a plébánia templom dzsámivá történő átalakítása Pirsziz Ali gyulai szandzsákbég nevéhez fűződik, aki 1584-ben bekövetkezett haláláig ezt a hivatalt többször is viselte.

14 Ali bég szent dzsámija mahalle már szerepel az 1579-es szandzsákösszeírásban,

15 a 4 Karácsonyi 1896,

1. 162-164., II. 144-145. 5

Scherer 1938, 84-90. 6 Scherer 1938, 90., Gy0 9l-93

;

, 218-224. 7 Káldy-Naay 1982,41-47, Az Új utcát az 1567. évi összeírás nem, csak az 1579. évi nevezi meg. 8 Káhly-Nagy 1982, 47-54. A harmadik dzsámi a vár területén állolt, erről később lesz szó. 9 A két épületiípus között a lényegi különbség az, hogy a pénteki, illetve ünnepnapi un. "hutbe" imát csak a dzsámiban volt szabad elmondani. 10 Fekete Lajos - Káldy-Nagv Gyula: Budai török számadáskönyvek Budapest 1962, 611. 11 Gero 1980,38-40.' 12 Karácsonyi 1896,11. 146. n

Gerö 1965, 207-216. 14 Dávid Géza: A magyarországi török archontológiai kutatások lehetőségei. (Arad-Gyulai szandzsákbégek.) Történelmi Szemle XXXVI (1994) 117-127., 119-121. 15 Káldy-Naxy 1982, 48-49. 102