Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

Az egyház külső támogatói között többször említettük a katolikus kegyuraság Wenckheim család tagjait, akik egyébként időnként a görögkeleti román egyházat is megajándékozták. A templom újjáépítéséhez és bővítéséhez adott nagy számú téglához hasonlóan ugyanilyen segélyt juttatott a gróf az említett iskolalátogatáskor a tantermek földjének burkolásához, majd a lányiskola újjáépítéséhez. Ugyanő egyszer a rektort és a kántort gabonával, az egyházat 200 forinttal segélyezte (1844). A magyar-gyulai bíróság alkalmanként tűzifát juttatott az iskolák fűtésére.

66 A presbitérium a tűzvész után először 1808-ban gondoskodott az egyház szegényeiről. Atemplomban külön e célra kitett tányérokba gyűlt pénzből hat elesett öregnek adtak. Ebből az összegből minden hónapban félretettek a váratlanul rászorulóknak vagy hozzátartozó nélkül elhaltak temetésére. Hasonló intézkedések a következő évtizedekben megismétlődtek.

67 Ugyancsak hiányos a gyulai egyházközségtől más helységekbe küldött segélyek adatsora. Országos szokásnak megfelelően, ezt is külön kihelyezett perselybe gyűjtött pénzből fedezték, „publikáltak" s ha kellett, az egyházi pénztárból kikerekítették. így adakoztak a váci siketnéma intézet (1818), a pesti közös protestáns főiskola (1842), a brünni protestáns egyház (1844), ugyanebben az évben a megvakult dombegyházi prédikátor, 1847-ben Csatár (Bihar m.) leégett temploma javára.

68 Meg kell még emlékeznünk az egyházközségi vezetés néhány olyan funkciójáról, amely sem a vallásgyakorlat, sem az erkölcsi felügyelet körébe nem vonható, hanem a polgári hatóság kialakulatlansága és az ügyintézés fejletlensége miatt hárult rá. Ilyen volt a házassági szerződések - helyi nevükön „móringlevelek" - írásba foglalása és őrzése. 1801-től 1871-ig, amikor ez a gyakorlat minden magyarázat nélkül megszűnt, mintegy százhúszat rögzítettek az anyakönyvekben és a jegyzőkönyvekben. Elsősorban idősen vagy betegen házasságra lépő felek között jöttek létre ezek az iratok, az egyenesági leszármazók, valamint az új feleség örökösödésének biztosítására. Hatósági feladatkörnek felelt meg az árva gyermekek örökbefogadásának írásba foglalása is. Korszakunkban mindössze három alkalommal került sor rá. A nevelőszülők a vallásos oktatás biztosítására és a megélhetésre alkalmas foglalkozás elsajátíttatására tettek ígéretet. A református városi esküdtekés a bába felesketése a prédikátor tiszte volt.

69 Legvégül szólunk a felekezetközi kapcsolatokról. Az 1790-91-i országgyűlés vallásügyi törvényei megszilárdították ugyan a protestánsok közjogi helyzetét, ám a felekezeti ellentéteken alig enyhítettek. Gyulán 1818-ban történt a 66 Jkv. I. 78., 108-109., 124-125-, II. 11. 67 Jkv. I. 57. 68 Jkv. II. 10., 102., 236. 69 Ebbe a körbe tartozó tipikus szövegeket közöltem: Kósa László i. m. 1988. passim.