Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)
Egy darabig úgy látszott, hogy a főorvos beavatkozása és tekintélye hatott, de hamarosan kiderült, hogy a hívek nem nyugodtak bele korábbi jogaik csorbításába. 1829 tavaszán az egyik városi esküdt jelentette, „hogy a köznép magának kívánja azt a just, hogy ő voxoljon a Curátorra". A felsőbbségre hivatkozva, ismét győzködni kellett az embereket, s mint látni fogjuk, újra csak egy ideig mondtak le a régi gyakorlatról. 29 Előbb azonban nézzük ki volt Tormássy Lajos és rajta kívül, kik voltak azok a tanult emberek, akik az 1820as évek elejétől föltűntek az egyházi életben? Annak ellenére, hogy az idézett 1823-i esperesi körlevél a lelkészt jelölte meg a presbitérium elnökéül, egy bő évtizeden át rendszeresen elnökölt Tormássy. Csak ha hiányzott, akkor vezette az ülést a prédikátor. Tormássy Lajos (1784-1867) a reformkori és abszolutizmuskori Gyula jeles alakja, az egyház fél évszázadon át legbefolyásosabb értelmiségi támogatója volt. Apja személyében kiskunhalasi lelkészt, majd Duna melléki szuperintendest tisztelt a kor. Tormássy mellett Kazay Mihályról kell megemlékeznünk, aki előbb megyei levéltáros, azután főadószedő volt és 1806-1836 között rendszeresen résztvett a presbiteri gyűléseken; eleinte rajta kívül más külső taggal nem is találkozunk. Az 1823-i esperesi körlevélt szorgalmazására, időnként meghívásra megjelent még Bodoky Mihály megyei főmérnök, a Körös-szabályozás egyik kezdeményezője, Virágos Sándor megyei esküdt, majd számvevő, Karassiay István szintén megyei esküdt (egyébként a prédikátor sógora), Kállay Ignác megyei aljegyző, később levéltáros, Petz Imre uradalmi kasznár, műgyűjtő. Az 1840-es években tűnt föl Tormássy János jogász, Lajos fia, aki mint „országgyűlési ifjú" Pozsonyban Kossuth szűkebb köréhez tartozott, Szakái Lajos (1816-1875) megyei aljegyző, ismert népies költő, aki Petőfivel ápolt barátságot, utóbb a főorvos veje lett, végül az apja mesterségét folytató Bodoky Károly (1814-1868). Őkvoltakaz „urak", akiket tanultságuk és hivatali rangjuk okán - természetesen szavazati joggal - hívtak a presbiteri gyűlésekre. Úgy látszik azonban, nem mindig, hanem csak akkor, ha nagyobb kiadásokról döntöttek, személyi kérdésekben szavaztak, továbbá súlyosabb erkölcsbíráskodási esetekben különösen, amikor várhatóan úriszék elé kellett utalni az ügyet, valamint vallási sérelmek tárgyalásakor. 30 Időnként föltűnt egy-egy paraszti sorban élő, kisnemesi sarj is, mint a Kiss család tagjai, akikből két kurátor került ki. Arra azonban már nehezebb felelnünk, kik voltak a presbitérium iparos tagjai, mert a foglalkozást csak az „uraknál" jegyezték föl. Egyetlen biztos kivétel Czégényi József szappanosmester, ő 18l6-17-ben kétszer volt gondnok. Az 1820-as évektől a gondnokválasztástól megfosztott egyházi gyűlés wjkv. I. 203-204. '°jkv. I. 136., 148., 152., 154-155-, 160., 193-195-, 199-201., 206-207.
