Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

istentisztelet után a templomban marasztottak: „a Népnek férjfi része". A számadásokat végző és az egyházi javakra felügyelő kurátornak írni-olvasniszámolni jól tudó embernek kellett lenni. S bár a hivatallal társadalmi tekintély járt, a megválasztottak nem egyszer vonakodtak elvállalni, hiszen sok idejüket igénybe vette. Először 1809-ben találkozunk ilyen esettel. Ugyanekkor két presbiter lemondott, kettőt visszahívtak, de nem tudjuk, milyen okból. Először 1816-ban Kuthy lelkész javasolta, hogy a kurátor csekély tiszteletdíj at kapjon.

27 Az egyházi elöljáróság megválasztása leginkább a mezővárosok tisztújító gyakorlatára emlékezett az évente újra választott gondnokkal és a presbiterek behívásával. Ugyanakkor valószínű a nemesi vármegye hatása is, úgyszintén az önkiegészítésre, a közfelkiáltásra és a hivatalból járó részvételi jogra gondolunk. Látnunk kell azonban egyéni szervezeti vonásait is. A kurátorjelölő lelkészt aligha lehet megfeleltetni a bírójelölő uradalmi tisztnek. A presbitérium ebben a korban valószínűleg a legváltozatosabb összetételű társadalmi testület Magyarországon, nemesek, jobbágyok, honoráciorok, parasztok, értelmiségiek, iparosok ülnek együtt benne. A volt gyulai lelkész, az időközben esperessé választott Juhász István, vizitációira hivatkozva, 1823-ban körlevelet küldött ki, melyben megállapította, hogy sok helyen nincs presbiteriális szabályzat. A mellékelt minta a szuperintendenciáról származott, és nagyjából az 1791-es budai zsinaton elfogadott pontokat tartalmazta. Egyfelől a lelkészre bízta a presbitérium elnökségét, nélküle nem engedett gyűlést, másfelől szűkítette a kurátor és a presbiterek választóinak körét, hivatalból előnyt biztosítva a települések világi elöljáróinak. A korabeli egyházjogi küzdelmekben, a lelkészi és a világi fél vetélkedésében egyensúlyozni próbált. A világi fél helyi térnyerését mutatja, hogy az egyházmegyei gyűlés Tormássy Lajos tanácsbírót, megyei főorvost bízta meg, hogy regulázza a gyulai hívek eltérő szokásait, amivel korábban a lelkészek sikertelenül próbálkoztak. Az volt a kifogás, hogy példátlan módon a nép gyakorolja a kurátorválasztást. A széles körű választójog és az évente újítás engedékennyé teszi a kurátorokat, ha meg akarnak maradni hivatalukban. Ha viszont gyakran cserélődnek, változnak az általuk kiválasztott presbiterek, nincs biztosítva a folytonosság, az új presbiterek nem vállalják a távozók döntéseit. Tormássy a szokásos húsvéti alkalommal istentisztelet után marasztotta a templomban a gyülekezet férfitagjait, és elmagyarázta nekik, hogy az egyházmegye miért és mit tart helytelennek és törvénytelennek. Megköszönve fáradságukat, föloszlatta a presbitériumot, majd a három református városi esküdttel és a prédikátorral összeülve, kijelölte a kilenc új presbitert és velük választatott gondnokot.

28 » TtREL I. 29- i. 56. d. 12.; Jkv. I. 6l., 83-, 176. 28

TtRELI. 29. i. 56. d. 79; Jkv. I. 83-, 177-178., 432-439-