Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

sics Péterné neveli föl és járatja a gyulai latin iskolába. Debreczeni Ember Pál Jaksicsnét a reformáció támogatásáért hősnőnek nevezi.

35 Gyulán tanult (1556-1561) és innen ment Wittenbergbe Szikszai Fabriczius Demeter. Öccse, Balázs esetleg rövid ideig tartózkodott a városban. Hitvitázó lelkész és iskolaigazgató lett, fölvirágoztatta a sárospataki kollégiumot, nevezetes latin-magyar szójegyzéke szerkesztett.

36 Demeter visszajött Gyulára 1563-ban, és ebből az alkalomból latinul megverselte a város szépségét, gazdagságát, egyúttal köszönetet mondott pártfogóinak, Massai Imrének és Kerecsényi Lászlónak. Valószínűleg 1565-ig tanított Gyulán.

37 Ekkortájt - valószínűleg az 1562-1565 közötti időben - még egy tekintélyes tanára van a gyulai iskolának, Sibolti Demeter. Ő is a Massaiak patronáltja, az 50-es években, mielőtt Wittenbergbe tanul (1559-1562). Gyuláról NyugatDunántúlra távozott, ahol a Nádasdy család, Ferenc, a híres törekvő „fekete bég" szolgálatába állott. Élete végén győri evangélikus lelkész volt, és mint apjának keresztkomája segélyezte az ott iskolába járó Szenei Molnár Albertet.

38 A főúri és nemesi patrónusok befolyását nemcsak az iskolák és a lelkészek támogatása jelzi, hanem olyan fontos események, mint a G yulától nem messze fekvő mezővárosban, a Csanád megyei Toronyon 1549-ben és 1550-ben tartott lutheránus zsinatok, melyek Petrovics Péter környékbeli nagybirtokos, temesvári várkapitány oltalma alatt zajlottak le. Bár tárgysorozataikat és végzéseiket nem ismerjük, jelentőségüket mutatja, hogy korábbi hasonló típusú papi gyűlésről a magyar protestantizmus történetében csupán egyről tudunk (Erdőd, 1545). A korabeli zsinatokon szélesebb vidékek lelkészei tanácskoztak fontos hittani és szervezeti kérdésekről. Megjegyzendő, hogy Petrovics néhány esztendővel később Északkelet-Magyarországra került, ahol a református irány egyik legbuzgóbb védelmezője volt.

39 Időközben a gyulai erősség egyre nagyobb jelentőséget nyert. Atörök 1543ban elfoglalta Szegedet, 1552-ben Temesvárt és Lippát, így lett Gyula végvárrá, mégpedig stratégiailag igen fontos ponton, Egertől délre az egyetlen komoly Habsburg-párti erőd. Fokozott figyelem irányult helyzetére. A vallási viszo35 Debreczeni Ember Pál i. m. 70.; Bod Péter: Magyar Athenas. Nagyszeben, 1766. 20.; Horváth János i. m. 328.; Kathona Géza i. m. 224. 36 Rácz Károly i. m. 42.; Scherer I. 177-178.; Horváth János i. m. 328-32937 Rácz Károly i. m. 10., 34., 113-114.; Esze Tamás i. m. 126. A vers fordításának legújabb kiadásai: Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a török világ végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba 1981.143-144. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9-; Pánczél Barnabás: Szikszai Fabricius Demeter gyulai iskolamester latin nyelvű versei VégGyuláról. Békési Élet 1986. 478-488. 38 Horváth János i. m. 411-412. 39 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp., 1881. 1622.; Kathona Géza i. m. 217. Ezeknek a zsinatoknak csupán a rövid tárgysorozatát ismerjük. Annyira töredékesek a vonatkozó adatok, hogy hosszú ideig földrajzi helyükről is vitatkoztak.