Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

Okmánytár és adattár

között biztosan Gyulán működik. Ekkortájt születhetett fia, János, aki 1751ben gyulai származásúként szubszkribált Debrecenben. Sukorai István 17451765 között Hegyközszentimrén, 1768-1769-ben Kólyban "lelkész. Mindkét község Bihar megyében található. 5. Gyulai János 1699-ben vagy 1700-ban született Gyulán armalista nemesi családból. 1717-ben szubszkribált a debreceni kollégiumban. 1731 előtt Gerlán, 1731-1735 között Öcsödön (Békés m.) lelkész. Elképzelhető, hogy Sukorói távozása és Gyulai 1736-i Gyulára kerülése összefüggött az 1735-i parasztfelkeléssel, de ennek nincs közvetlen nyoma. 1738-ban följelentették Rákóczi József kiáltványának olvasása és terjesztése miatt, de bántódása nem esett. Ő kezdte el vezetni az 1801-ben elégett gyulai anyakönyveket. 1770 legelején halt meg Gyulán. 6. Bicskei Szőke. István. 1738 után, 1741 előtt Tiszadadon (Szabolcs m.) született református lelkészi családból. 1756-ban szubszkribált a debreceni kollégiumban, 1764-ben ugyanott az egyik alsóbb osztály tanítója, publicus praeceptor. 1766-ban Mezőtúron találjuk mint academicus rectort és még ugyanebben az évben külföldi akadémiákra ment. 1768-ban Bázelből tért haza. 1770. február 22-én vállalta aláírásával a gyulai lelkészséget. 1774-ben a világi hatóság eljárást indított ellene, mert kiprédikálta és úrvacsorától eltiltotta a katolikus módon éneklő református éjjeliőrt. Következményeként 1775-ben királyi parancsra megfosztották állásától. 7. Botos (Bottos) Mihály. Ungváron született, de nem tudjuk, mikor. 1753ban szubszkribált a debreceni kollégiumban, ahová a hódmezővásárhelyi iskolából érkezett. 1762-ben Bihar községben rektor, de külföldre nem ment, hanem Mezőgyánban és Örvénden (mindkettő Bihar m.) lelkész. Örvéndről 1770-ben egyházkerületi határozat folytán - valószínűleg fegyelmi úton - kell távoznia. 1776 őszétől 1780-ig Gyulán lelkész. Ezután 1780-1882-ben Nagyzerinden(Aradm.), majd Dámoson, Zsákán, Körösszakálon, Paptamásiban prédikátor, végül Berettyószentmártonba került (mind Bihar m.), ahol 1803ban elhunyt. 8. Szikszai N. (Nagy) Beniamin kiterjedt, jeles lelkészi családban született Békésen 1751-ben. Apja, idősebb György békési esperes volt, testvérbátyja, ifjabb György (1738-1803) szintén lelkész, neves egyházi író, a mindmáig legtöbbször megjelent kegyes református olvasmány, a Keresztyéni tanítások és imádságok (első kiadása: Pozsony, 1786) szerzője. Beniamin a debreceni kollégium növendéke volt, ahol 1767-ben lett tógátus diák. 1774-ben iratkozott be a bázeli egyetemre, tanulmányait néhány hónap múltán Utrechtben folytatta. Hazatérése után 1775 őszétől Békésen először káplán, majd második lelkész, innen hívták 1780-ban Gyulára, ahol 1783 vége felé halt meg. Szatmári Paksi István szuperintendens és Szőnyi Beniamin esperes bátyját, Györgyöt ajánlotta utódául a gyulaiaknak, akik azonban - nem tudni, mi okból - nem választották meg.