Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

Okmánytár és adattár

Juhász István jellemzése Kis Bálinttól Okmánytárunkban ez az egyetlen szöveg, mely korábban nyomtatásban megjelent. Újraközlését mégis fontosnak tartjuk, mert Juhász István volt a gyulai templom építésének befejezője, majd nem sokkal később újjáépítője. Kis Bálint szentesi lelkész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja hosszú időn át volt Juhász István helyettese, majd utódja az esperesi székben. Lelőhely: Kis Bálint: i. m. 102., 105-106. A jó igyekezetű feddhetetlen életűeknek akár hozzá közelebbről, akár távolabbról valók voltának, becsületeket védelmezte, előmeneteleket munkálódta, de akiket hibásoknak tartott, személyválogatás és sima beszédek nélkül szemekre hányta fogyatkozásaikat, és érdemek szerént megfeddette, melyért minden jók szerették és becsülték. [...] Külső formájára nézve ezen esperesünk középszerű nagyságú, hajlott idejében is egyenes állású, járása szabad nagy lépésű, ábrázatja hosszúkás kerek, haja sárga fakó, de amely ideje előtt elhullott, mindazonáltal kopaszságát a régibb mód szerént parókával nem fedezte, hanem a hideg ellen fejét fekete bársony barátsapkával oltalmazta. Homloka magos, szemei kékek, s felnyílt bátor nézésűek, orra egy kevéssé lehajlott, beszéde csendes, tiszta, férfias, okos és folyó. írásában a természeti együgyűséget és j ó rendet szerette, s tanításaiban is ugyanezt követte. Egészsége, mely egyszer jobb kezének egy ideig való fájása, máskor pedig bal kezének valamely szerencsétlen esés által okozott erős megütődése által valamennyire megzavartatott vala, egyébkor állandóul jó volt, mértékletes, magára vigyázó, indulatain uralkodó, búsulni keveset tudó, társalkodása nyájas, vidám, ártatlan tréfával elégített, mindenféle emberek közt bátor, és tanúságos volt. Istenfélő, embereket szerető, hazája, nemzete s vallása eránt buzgó indulattal viseltetett, melyet kimutatott mind beszédei mind cselekedetei által. - A tudományokban az idő Geniusával elébb-elébb ment, hajlott idejében is szeretett olvasni és tanulni. A szokás által törvényessé tett régi hibás vélekedésen keresztül látott, s azokat megvetette, s mit ítél rólok, meghitt baráti előtt nyilván kimondotta. A deák, görög, zsidó, francia, német nyelveket értette. Kivált franciául beszélni szeretett. - Életmódjában, valamint öltözetében az egyszerűséget kedvellette, sem a sok ételnek, sem a drága öltözetnek barátja nem volt. Este inkább elmulatott, de nagyon jókor felkelni nem szeretett, pehellyel megtöltött puha párnát s a dunnás ágyat nem kedvellette. Mikor felkölt, könnyen öltözve mosdás előtt a szabad levegőn kijárta magát, s azután megmosta nemcsak ábrázatját, hanem egészen a fejét. Reggel egy findzsa kávét megivott, de pálinkát vagy mást sohasem, egy meszej borral délben beérte, este egy-két