Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

a református és még alacsonyabb az evangélikus keresztelések száma, a túlnyomó többség ugyanis római katolikus. Országos mutatókkal egybevág, hogy aránylag legnagyobb számban egyházi szertartást a temetéseknél, legkevesebben a házasságkötéseknél igényelnek: 1981 1986 Összes házasságkötés 2930 2961 Ebből egyházi szertartású is 489 (16,7%) 456 (15,4%o) Református esküvő 70 (2,4%) 72 (2,4%) Társadalmi esküvő 2603 (89,0%) 2584 (87,2%) Országos átlag 78,9% 1981 1986 Összes temetés 5817 6286 Ebből egyházi temetés 4166 (71,6%) 4126 (65,6%) Református temetés 1435 (24,6%) 1339 (21,3%) Társadalmi temetés 1670 (28,7%) 2067 (32,9%) Országos átlag 15,5% Megjegyzésre méltó, hogy a reformátusok mennyire nagyobb százalékban ragaszkodtak a temetéshez, mint a másik két szertartáshoz, és hogy a társadalmi temetések száma jelentékenyen emelkedett. Azt még csak nem is sejtjük, hogy az utóbbiak hogyan oszlottak meg a vallásokat helyettesítve.

32 Az egyes egyházközségek adatsorait nem ismerjük, a számok így is teljesen szekularizáltnak mondható viszonyokról tanúskodnak. Gyulán az új lelkész vezetésével az első nagyobb vállalkozás az immár több mint 175 éve használt és újra megnyitott ótemető rendbetétele volt, ami dr. Gyarmati István kezdeményezésére és nagy anyagi áldozatával, valamint önkéntes közös munkával folyt le. Közben megkezdődött az újtemető rendezése, a parókia, majd a gyülekezeti ház, az orgona- és harangvillamosítás fölújítása. 1985-ben havi 10 Ft-ról 12-re emelték a legkisebb egyházfenntartói hozzájárulást, a bevétel legnagyobb része ekkor már a temetőkből származott, a házakhoz látogató pénzbeszedőt a lelkészi hivatalban történő befizetés váltotta föl.

33 A nagyszabású építkezések és gazdasági intézkedések mellett feltétlenül 32 Kézirat xerox másolata birtokomban. 33 Jkv. 1984. XII. 12.; 1985. XI. 23-; XII. 8.