Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

lelkész - ekkorra ennyire apadt a számuk - „rendszeres gyülekezeti alkalmakon" összesen 1305 esetben szolgált, a vezetésükkel zajlott további egyházi események száma összesen (az előbbi számmal együtt) 2105 volt Gyulán, amihez még 62 vidéki szereplés is járult. Továbbá 206 ízben látogattak beteget és 414 hittanórát tartottak.

11 Ezt a virágzó gyülekezeti életet törték le a felsőbb egyházi és világi hatóságok korlátozó és tiltó rendelkezései. Az új konventi szabályrendelet (1952) lelkészek más helységbeli szolgálatát előzetes felsőbb engedélyhez kötötte. Az éves missziói munkatervet ugyancsak előzetes jóváhagyás céljából az egyházmegye elnökségéhez kellett fölterjeszteni. Az önkéntes laikus gyülekezeti munkások működését szintén felsőbb egyházi engedélyhez kötötték.

12 Ezekkel és más hasonló intézkedésekkel nagyfokú ellenőrzést valósítottak meg, gyakorlatilag megszüntették a konferenciákat. 1955-től teológushiányra hivatkozva már ünnepi legátusokat sem küldtek Debrecenből. Az egyesületek megszüntetése után a vallásoktatás visszaszorítása került a kommunista egyházpolitika előterébe. A fakultatív hittan bevezetésének évében (1949/50) még 80-90%-osra becsülték a beíratott gyulai református gyerekek arányát. Az egyház ekkor vásárolt motorkerékpárt, hogy a lelkészek elláthassák a tanyai iskolák igényeit. 1951-ben történt az első nagyarányú csökkenés, amikor megszűnt a gimnáziumi hitoktatás, de még mindig 342 tanuló (kb. 50%-os arány) iratkozott be a városban. A következő esztendőben már csak 301-en jelentkeztek, de őszre 50-re fogyott a létszám heti hat órában. Különös, hogy csak 1953. január l-jével szüntette meg az állam a vallásoktató lelkész fizetésének folyósítását. 1955-ben az egész városban mindössze heti négy órára zsugorodott a református hittan, holott láttuk, hogy a hívek éppen akkor milyen buzgalommal adakoztak a templomrenoválásra. Először a kommunista párttag, a pedagógus és az értelmiségi szülőket hívatták be a munkahelyi vezetők, hogy különböző fenyegetésekkel lebeszéljék őket gyerekeik beíratásáról. A beiratkozási napokon a lebeszéléssel megbízott pedagógusok az iskolaépület több pontján állították meg az érkező szülőket, ha egy név végül mégis papírra került, a következő esetben új lapot vettek elő, végső érvként mutatva, hogy még senki sem jelentkezett. A három általános iskola közül ekkortájt kettőt volt református kántortanító igazgatott, akik kirívóan erőszakosan jártak el, mint ezt egy presbiteri gyűlésen szóvá tették. Ugyanitt hangzott el, hogy az iskola helyett a család veszi át a vallásos nevelés feladatát, ennek azonban kevés jele mutatkozott. A nemrég még egyházi iskolában tanító, kapcsolataikat megtartó tanerőket is megfélemlítették. Kertész Lajos a 11 Jkv. VIII. 162-165. - Kósa Ferenc lelkészi szolgálati naplói 1939-1969- Családi tulajdon. "Jkv. VIII. 168.