Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

mindössze 29-en utasították el a fizetést. Ettől kezdve azonban - egyházfenntartási járuléknak: nevezve - rátértek a teljes önkéntességre. Első alapegysége személyenként havonta két forint lett. Az 1949-es év mérlege igen kedvezően alakult, a tervezett 35 000 Ft adó helyett 49 424 Ft, perselypénzből 7000 Ft helyett 12 505 Ft, adományokból 1000 Ft helyett 5476 Ft folyt be, és nemcsak a földbérlet kiesését pótolta, hanem fedezte a parókiarenoválás kiadásait is. A következő esztendőkben keveset változtak az arányok. Bár a forint romlott, a bevétel-kiadás különbözete viszonylag jelentékeny maradványokat mutatott. Példaként lássuk az 1952. évet!

6 Bevétel: 111 602 Ft (31 602 Ft-tal több a tervezettnél) Kiadás: 102 029 Ft (22 029 Ft-tal több a tervezettnél) Maradvány: 9 573 Ft, ami megfelel a bevétel 8,25%-ának. A részletes és százalékos megoszlás a következőképpen alakult: Bevételek: Egyházfenntartási járulék 43 992 Ft (39,6%) Perselypénz 22 808 Ft (20,4%) Egyéb önkéntes adományok 17 655 Ft (15,8%) Temetőföld, sírhelyek, ravatalozó, harangdíj 9 900 Ft (8,9%) Egyéb, vegyes bevételek 2 071 Ft (1,9%) Előző évi maradvány 15 176 Ft (13,4%o) Összesen 111 602 Ft (100,0%)) Kiadások: Személyi kiadások 49 807 Ft (48,8%) Dologi kiadások 12 204 Ft (12,0%) Adók és illetékek 15 449 Ft (15,1%) Kegyességi célokra 19155 Ft (18,8%) Vegyes kiadások 5 414 Ft (5,3%) Összesen: 102 029 Ft (100,0%) Anélkül, hogy bármilyen összehasonlítási lehetőségünk volna, igen kedvezőnek mondhatjuk, hogy a bevétel több mint háromnegyede (75,8%) önkén«Jkv. VIII. 47, 60., 89-, 134., 140., 144., l60., 193.