Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

tábori lelkészség körébe tartozott.) 1924-ben újra Gyulához csatolták az eleki szórványt, ahová havonta egyszer szállt ki lelkész. Újdonság volt az új iskolában és a Laura Otthonban a külnegyedbeliek számára a vasárnap délutáni istentisztelet. Még inkább újdonságnak számított a házi istentisztelet (1924-től). Az előző korszakban csupán sejtettük azt, ami az 1920-as években bizonyos, hogy a város távolabbi részein, különösen szegényebb sorsú emberek lelkész nélkül is összejönnek énekelni és imádkozni. Pallmann Péter ezt nem látta kívánatosnak, „szektaveszélytől" félt, ezért októbertől májusig heti két alkalommal meghívásra családokhoz ment a belmissziói bizottság néhány tagjának kíséretében, és átlag 80-120 embernek bibliamagyarázatot tartott. Mint megjegyezte, ezzel látta megoldottnak a lelkészi családlátogatást is, amit nagy határú településen képtelen lett volna másként teljesíteni. Ez a megnyilatkozás kijelöli azt a határt, ameddig a lelkészi munkát belmissziói tevékenységnek tekintette Pallmann. Az emberekkel való személyes kapcsolattartás egyéni családlátogató formáját elődeihez hasonlóan ő sem vállalta. Itt említjük meg, hogy először 1933-ban fogadott diakonisszát a gyulai egyház. 1938-ban már hárman dolgoztak a gyülekezetben: betegeket, elesetteket és vallásilag vegyes házasságban élőket látogattak. Egyikük a szegény gyermekek napközis konyháját vezette.

34 Egy másik határvonal a gyermekpasztorációtól választotta el Pallmannt. Ő volt a cserkészparancsnok, de a vasárnapi iskolai munkában és a hitoktatásban nem vett részt, gyermekeknek korosztályi sajátságokat figyelembe vevő istentiszteletet nem tartott. 1921-től a két hitoktató lelkész megközelítően heti ötven órában tanított. A konfirmációi előkészítés változatlanul a hitoktatás részeként folyt. Viszont a tanyai hittanórák kérdése ezekben az években sem rendeződött megnyugtatóan. Egy presbiter jelentette 1929-ben, hogy az egyik tanyai iskolában, mivel más nincs, római katolikus hittant látogatnak a reformátusok is.

35 A felekezetközi viszonyok korszakunkban szűk keresztmetszetet mutatnak. Negyven év alatt (1908-1947) 139-cel többen tértek át reformátusnak, mint amennyien elhagyták az egyházat. A római katolikusokkal kapcsolatosan szinte kizárólag reverzális vitákról adhatunk számot. Az 1930-as évek vége felé egyre jobban kiéleződött a kérdés, mert a református egyház is szankcionálni kezdte az ellene szóló kötelezvények aláíróit. 1941-ben. az egyik presbiter lemondott, miután leánya a katolikus fél javára nyilatkozott. Föltűnő, hogy a reformátusok ünnepélyes eseményein (harangszentelés, beiktatás stb.) az evangélikus és a görögkeleti lelkész, valamint az izraelita hitközség elnöke * Jkv. V. 829-, 967-969; Jkv. VI. 24-25., 193- Lelkészi szolgálati napló 1923-1927. Gyulai Ref. Egyház irattára. «Jkv. V. 762., 908-909., 967., 977.; VI. 24-25., 87.; 178.