Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

I. Fejezet. Bevezetés

megközelítően azonos kérdésekre kapott feleletekből nagyon változó kép tárul elénk. A reformáció - említett - országos jelentőségű, főleg irodalmi vonatkozásait fölváltó hódoltság alatti ürességre következő XVIII. században a település újjászerveződésével és az ellenreformációval járó feszültségek befolyásolják a gyulai reformátusok életét. AXIX. század első felében, mintegy a letűnő kor utolsó felvonásaként, Gyulán még erősen érvényesül a helyi presbitérium erkölcsbírói szerepe. A polgári korszak első felében az új társadalmi rendben elfoglalt hely keresése, alapítványok tétele, segélyegyletek szervezése és a népképviseleti elv egyházi bevezetése állnak előtérben, a második korszakban a szekularizációval szemben kibontakozó, a bensőséges vallásosságot hangsúlyozó új lelkipásztori stílusra és az egyháztársadalmi egyesületek tevékenységére esik a hangsúly. 1950 után a kommunista diktatúra intézkedései valójában a kétszáz esztendővel korábbi szűk mozgástérbe, a templomfalak közé szorítják vissza az egyházat - természetesen egészen más gazdasági és társadalmi környezetben -, amiből csak 1990-ben szabadul. Ez a gazdag változatosság az, ami vonzóvá és izgalmassá teszi azt a nem könnyű történészi munkát, amely 460-470 esztendő eseményeit kívánja áttekinteni egyazon helyszínen egy fontos társadalmi intézményt, az egyházközséget kutatva.