Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

VII. FEJEZET Polgári korszak (1849-1948) IL rész 1921-1948 A két világháború között Gyula mindvégig viselte a határvárosi létből fakadó hátrányokat. Gazdasági hátterének nagy részét elveszítette, közlekedésföldrajzi helyzete tovább romlott. Nemcsak szám szerint, aránylagosan is kevesebb középületet emeltek, mint a kiegyezés idején. A városkép nem változott. A megyeszékhely ugyan változatlanul Gyulán maradt, ám megmegélénkülő társadalmi-kulturális életével egyre kevésbé tudta ellensúlyozni a gazdasági elszigeteltséget. A szorosabb értelemben vett városi lakosság számának és százalékos részesedésének növekedése mégis tovább tartott, de lelassult. Az „őstermelésből élő" lakosság 1920-ban még 37,6%-ot (9133), 1930-ban már csak 36,4%-ot (9207) tett ki. 1930-ban a gyulaiak 23,3%-a lakott külterületen, így a belterületi népességnek több, mint 76%-a nem a mezőgazdaságból élt. Az ipar, kereskedelem, közszolgálat foglalkoztatottjai, a szabadfoglalkozásúak és a nyugdíjasok aránya az 1900. évi 37,3%-ról (8293) 1930-ra 50,4%-ra (12 733) emelkedett. Az iparosság megtorpant, a mezőgazdaság azonban fontos változásokon ment át. Parcellázásokkal megszűnt a feudális eredetű nagybirtok, A mintegy 33 ezer kat. holdnyi határban egyetlen nagyobb földtulajdonos maradt, maga a város megközelítően 4000 holdjával. A többi nagyobb földbirtok mind 500 holdon aluli terjedelmű volt. A határt a gabonát és kukoricát termelő kisbirtokok és kishaszonbérletek uralták, de a kedvező természeti adottságokat kihasználva, jelentékeny csoportot alkottak az öntözéses zöldségtermesztők is. Mindez nem változtatott a városias belső mag körül elhelyezkedő, nagykiterjedésű agrárnegyedek falusias jellegén.

1 A reformátusok településrészi megoszlása - egy hozzávetőleges 1923-i statisztika szerint - a városi foglalkozásúnak számítók helyi átlagához viszonyítva kedvezőtlenebbnek mondható. A hétezret meghaladó református lélekszámból 2403 adófizetőt tartottak számon (ez valójában a családfőket és fel-nőtt egyedül élő keresőket jelentette), akiknek mindössze 34%-a lakott a szorosab1 Scherer II. 361-433-, részletes képet rajzol a két világháború közötti városról. Magyar Statisztikai Közlemények 48. k. 555-556.; 86. k. 43-, 164-165- Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár, 1935). Bp., 1937. 46.