Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

sűrűbben érkeztek korszerűsítésre és bővítésre intő figyelmeztetések. Az 1888-i és 1904-i három osztály ezek nyomán épült. Az 1900-as évek elején az 1854-ben létesített iskola épülete különösen leromlott, többszöri figyelmeztetés után 1909-ben a város betiltotta használatát.

116 A nyomasztó anyagi gondokon a városi képviselő-testület olykor próbált könnyíteni például téli tüzelő kiutalásával 1878-ban. Ennél sokkal jelentősebb lett az államsegély, melyből a javadalom szerint az első osztályba sorolt gyulai egyház sokáig nem részesülhetett, nem is kérte. Tudvalévően 1868-tól vált lehetővé, de még az 1898. évi lelkészfizetést kiegészítő kongruatörvény sem vonatkozott Gyulára. Ebben az évben ellenben miniszteriális rendelet írta elő a tanítók korpótlékát, amit a presbitérium pénzhiányra hivatkozva nem vállalt, hanem államsegélyként kérelmezte és ezután folyamatosan meg is kapta. Az anyagi helyzet javításának újabb forrása az adóvisszatcrítés (adócsökkentés) 1907-től vált valóra, a gyulai egyházközség 1908-tól kérte, arra gondolva, hogy így kilábal gazdasági válságából. 1915-ben 3043 K. 42 f. államsegélyt terveztek a költségvetésben, ám ennek mindkét válfaja beépült a tanítói fizetésekbe, tehát az egyházközség fenntartására nem szolgált.

117 A háborús évek további megpróbáltatásnak tették ki az oktatást. Három tanítót nagyon hamar behívtak, helyettesítésüket tanítónőkkel oldották meg. A református iskolának már korábban is volt tanítónője, Rácz rektor leánya, Mária (1904-1909). Némi könnyebbséget jelentett, hogy az 1909-es iskolabezárás óta a hetedik tanítói állást, mivel a gyerekek egy része állami elemibe iratkozott, szüneteltethették, a rektorságot pedig 1911-ben átszervezték igazgatótanítósággá. A tantermeket gyakran igénybe vette a beszállásolt katonaság, így a tanítás megrövidült, ismét összezsúfolódtak a gyerekek. 1918 februárjában a tanfelügyelői látogatás háborús lazasággal összefüggő súlyos mulasztásokat tárt föl. Míg a fiatal helyettesek munkájában kivetnivalót nem talált, a két idősebb tanító, Bene Ferenc igazgató és Máró Gyula nem tartott órákat, elhagyott tantárgyakat, elhanyagolta egyéb kötelességeit is.

118 A nagy határú mezővárosban a tanyavilág múlt század második felében történő kiszélesedésével külön gondot okoztak a tanyai iskolák. 1883-ban a várostól délkeletre eső Farkashalom lakói társulatba tömörülve, saját erőből szerveztek iskolát, amihez - lévén ott református gyerekek is - segélyt kértek az egyháztól. Ugyanezt tették 1890-ben a szomszédos határrész, Szabadka lakói. A presbitérium vonakodva adott 10-20 forintokat. Nem sokkal később ,lá TtREL I. 29- i. 58. d. Papp Mihály (1885) és Homolya István (1887) levele Szabó János espereshez; Jkv. IV. 735-, 773-774., 777-779.; V. 132. 117 Jkv. IV. 820., 828.; V. 103-104.; 347.; Papp János i. m. 251-253»8 Jkv. V. 143-, 244., 331-, 362., 471., 475-476.