Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920
mi feszültsége alakult ki, amit többek közt az agrárszocializmus, vallási szekták, nemzetiségi mozgalmak, az öngyilkosság szokásának terjedése jelzett. 70 Bizonyára ebből a helyzetből adódó kihívásra jelentek meg az egyházmegyében különböző teológiai irányzathoz tartozó, nyugati egyetemeket járt érdekes és kiemelkedő lelkészegyéniségek. Éppen azokban az években, amikor Dombi Lajos az esperesi tisztet betöltötte (1902-1913) olyan országosan ismert kollégái voltak, mint az idézett Szeremlei Sámuel történész (Hódmezővásárhely) és a költő Szabolcska Mihály (Temesvár), a liberális teológia neveltjei, másfelől a bensőségesebb vallásosság, egy új korszerűbb lelkipásztori stílus első jelentős képviselői közül az ugyancsak többször idézett Rácz Károly, továbbá elvbarátai, Kecskeméti Ferenc (Békés) és az 1887-ben Gyulára pályázó Szalay József. Az utóbbi említett három lelkész - bár eltérő módon - a korabeli átlagnál jóval türelmesebben viszonyult a térítéssel terjeszkedő nazarénusokhoz, baptistákhoz és adventistákhoz, akik ellen egyébként tucatnyi cikk és röpirat került ki az egyházmegye lelkészeinek tolla alól. 71 Az 1860as évektől a nazarénusok országos viszonylatban fontos központja volt Hódmezővásárhely, az évszázad vége felé a baptistáké Nagyszalonta és Békés. 72 A békési baptista gyülekezet 1890-91-ben, a gyulai 1892-ben alakult meg, egyelőre nem nyilvánosan. Oláh György presbiter, megyei ügyész 1891-ben figyelmeztette a gyulai presbitériumot a nazarénizmus terjedésére. A gondnok vezetésével három értelmiségi egyháztagot bizottságnak kértek föl, hogy vizsgálják meg az okokat és az orvoslás lehetőségét. Nincs adatunk arról, vajon a bizottság egyáltalán megalakult-e. Ugyanekkor a hetednapos adventisták is fölbukkantak a városban, bár nem egészen bizonyos, mert a három formálódó kis egyház tagjait a kívülállók gyakran összetévesztették. Magánházaknál gyülekeztek, református zsoltárokat énekeltek, és elsősorban a reformátusok közül toborzódtak, noha egy református és egy evangélikus szabómestert 70 Kósa László: Vallási mozgalmak Dél-Magyarországon az újkorban. Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993- 135-146. 71 Az első egyike éppen Szeremlei Sámueltől: A hívő secta terjedésének okai és óvszerei a magyar protestáns egyházban. PEIL 1874. 873-888., 905-915., Garzó Gyula: A nazarénizmus ellen vívott gyomai harc. PEIL 1882. 333-335-, 366-370., 394-401., 427-434.; Talán ugyanő egyébként Dombi atyai barátja és rokona - volt a szerzője: Péter és Pál földművesek beszélgetése a baptisták lárvája alá rejtőzködő nazarénusnak szerencsétlen tévelygése felett és Sára asszony közbeszólásai, aki szappan nélkül mosdatja a vízbe kívánkozó pendelyeseket. írta: Népbarát. Gyoma, 1884; Szabó János: Nyüt levél az ev. ref. egyházból kivált nazarénus lelkeknek. Hódmezővásárhely, 1895; az evangélikus Szeberényi Lajos egész könyvet szánt a kérdésnek: Nazarénizmus. Nagybecskerek, 1888. 72 Kiss Ferenc: Magyar paraszt próféták. Bp., 1942; Szigeti Jenő: A békési paraszt ecclésiolák válsága és a baptista gyülekezet megalakulása. (1890-189D- „Mert ezt Isten hagyta... " Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk.: Tüskés Gábor. Bp., 1986. 444-478; Kardos LászlóSzigeti Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok. Bp., 1988. 144-190.
