Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

másfelől - ugyancsak láttuk - hitélettel kapcsolatos kezdeményezések nem­csak presbiterektől indulnak ki. Előre kell bocsátanunk, hogy legritkábban a lelkészektől, amire részint a kor lelkészi eszménye, részint a gyulai lelkészek egyénisége adja meg a választ. Dombi Lajost mindjárt szolgálata kezdetén figyelmeztetik, hogy temetések idején is gondoskodjon a vasárnap délutáni istentisztelet megtartásáról. A megsokasodó indítványok között találjuk 1908­ban 33 egyháztag beadványát, amely többek közt ismét kifejezi az előbbi igényt, szorgalmazza, hogy a hitoktató lelkész vasárnap délelőtt gyermek­istentiszteletet tartson, legyenek vallásos estélyek és növeljék a presbitérium létszámát. Kun Pál orvos helyteleníti, hogy a szegény sorsú kórházi halottakat nem lelkész és harangszó kíséri a temetőbe, és eléri, hogy a stólát megemel­jék. 56 A presbiteri jegyzőkönyvek idevonatkozóan szűkszavúak, de más forrá­sok alapján vázolni tudjuk a vallásgyakorlás változásait. Dolgunk azért nehéz, mert mint annyiszor a történetkutatásban, mindennapos, megszokott dolgok­kal állunk szemben, melyeket ritkán örökítettek meg, nagyon sokszor csak akkor következtethetünk rájuk, ha az emberek elhajlanak a tradíciótól vagy az azzal többnyire azonos normától. Hitbuzgalmon ezúttal sem csak a lelkiélet megnyilvánulásainak közvetlen formáit értjük (templomlátogatás, magánéleti kegyesség, valláserkölcs) hanem az egyházi célú önkéntes adományok és az egyházi adó fizetésének megnyilvánulásait és a felekezethez ragaszkodást is annak tekintjük. A hagyományhoz ragaszkodás és az elemi lelki igény között továbbra sem mindig lehetséges különbséget tenni. Feltehetően nem is kell. Jó példa erre a szerda délelőtti bibliamagyarázat, amit 1848-ban az elődök példájára hivat­kozva fogadtattak el az azt elmulasztó Ecsedy Gáborral. Az ügy nem szemé­lyes, mert Gonda Lajos reverzálisába is belefoglalják. Sőt Papp Mihály egy ideig hetente kétszer, kedden és csütörtökön végzi, de amikor az egyházmegye egész évben szorgalmazza, „elegendőnek találják" a téli időszakot. 57 Bibliai történetek népszerű, közérthető ismertetése lehetett, ami - ismerve a kor hosszadalmas és elvontan elmélkedő prédikációit - vonzhatta az embereket. Advent kezdetétől József napig tartották. Nem tévesztendő össze a katekizációval, amire - prédikálással fölváltva - Ecsedy idején is a vasárnap kora délutáni istentisztelet szolgált. Papp Mihály 1864-ben azt írja, hogy „régi gyakorlat szerint" a Heidelbergi Kátét magyarázza, ami a hitvallásokat lebecsü­lő liberális teológia korában erős tradicionalizmust jelez. A korban a gyüleke­zetek kisebb hányadában folytatták. Csak az 1891-ben megnyitott zsinat tette ismét a lelkészek kötelezettségévé, de visszahozni már nem tudta. 58 Annak 5« Jkv. IV. 642.; V. 85., 209-, 214-215. » TtREL I. 29. i. 57. d. 351. (1864); Jkv. III. 295­58 TtREL I. 29- i. 57. d. 351.; Bucsay Mihály: Az egyház belső élete. In: Studia et Acta Ecclesiastica V. 217-220.; Egyházi Törvények: 1894. 33-34.

Next

/
Thumbnails
Contents