Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

Rövid ideig úgy látszott, hogy a közös ügy föloldja a két fél között a feszültséget, de hogy nem így történt, az 1861 tavaszán két esetben is megmutatkozott. A név szerinti papválasztás jegyzőkönyvének tanulsága szerint a tekintetesek egyike sem a fölényesen győző Papp Mihályra szavazott.

41 A nem sokkal később lezajlott presbiterválasztáson pedig senki sem jutott be közülük a testületbe. Miután a megválasztottak közül többen visszaléptek, a listán sorra kerülő Nagy Károly ügyvéd csak abban az esetben volt hajlandó esküt tenni, ha megindokolják tettüket. Tartott a kevés szavazat nyomán föllépő bizalmatlanságtól.

42 Papp Mihálynak meg kellett ismételnie elődje tíz évvel korábbi látogatásait, sorra fölkeresni - itt új fogalom jelenik meg - a helyi „intelligenciát", az „urak osztályának" helyére lépőket. Beszámoló leveléből kiderül, hogy szívesen fogadták, feledik vereségeiket s ő inkább tart „anagynéptömegtől", mely azért választotta, hogy úgy vezesse, ahogyan az akarja.

43 Tény, hogy hosszú lelkészsége alatt említésre méltó ellentétbe nem került híveivel. Az értelmiség ugyan újra és újra kiszorult a presbitériumból, de némi részt mégis kapott a vezetésből. Már a Bonyhay-féle vizsgálat javasolta reprezentatív főgondnokság létesítését, melyet mindenkor tekintélyes értelmiségivel töltsenek be, aki a presbitériumban elnöktársa a lelkésznek, míg a többnyire paraszti sorból származó kurátor a számadásokat intézi. Először főgondnoknak 1865-ben Ambrus Lajos törvényszéki bírót, későbbi takarékpénztári igazgatót választották meg, aki hamar visszaadta a tisztséget, de továbbra is segített tanácsaival és anyagi áldozatkészségével. Ő vette meg és szereltette föl* a római katolikusok lecserélt orgonáját, amit a reformátusok több mint fél évszázadon át használtak. S ha nem is volt jellemző az értelmiség buzgósága, egy-egy hasonló érzésű, egyházszerető férfiú a század végén és a következő század elején is akadt, támasza lévén a gyülekezetnek. Ilyenek voltak dr. Kovács István megyei főorvos (t 1894), Oláh György megyei ügyész, helytörténész (f 1900), a pátens küzdelmek idején a debreceni gyűlésre utazó asztalosmester fia, és az eredetileg evangélikus, majd reformátussá lett, ugyancsak jogi végzettségű Jancsovics Emil, akinek apja Békés megye alispáni székében is ült, majd takarékpénztári elnök volt, ő pedig újságírással foglalkozott és az első világháború után a város polgármester-helyettese lett. A ránk maradt iratokból hosszú időn át nem világlik ki az ellentét. Ám nyilvánvalóan létezett. Kutas Bálint segédlelkész leírta, hogy amikor 1886-ban Gyulára érkezett, „kiválóbb intelligens és iparos egyháztagok" tájékoztatták a gyulai egyház és iskolái leromlott állapotának okairól. Szerintük a presbitéri41 TtREL I. 29- i. 57. d. 296. 43 Jkv. III. 79-80. 43 TtREL I. 29- i. 57. d. 296.