Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

také, hiszen sem vagyoni, sem műveltségi cenzushoz nem kötötték. Szociális rétegzettség szempontjából valószínűleg a legszélesebb közéleti részvételt biztosította az adott időszak Magyarországán. A nyomtatott szavazólapokat, melyeken a presbitérium elnöksége által javasolt nevek városi tizedenként megjelölve álltak, szétküldték a jogosultaknak, akik a kijelölt iskolákban és magánházakban adhatták le a kitűzött napon. A gondnok és a presbiterek egyszerű szótöbbséggel nyerték el tisztségüket. A szavazás - az 186l-i lelkészválasztással szemben - titkos volt, habár módszeréből adódóan ezt sem teljesen biztosítani, sem ellenőrizni nem lehetett.

30 A népképviseleti elvet is meg kellett tanítani az egyháztagoknak. Nemcsak az nehezítette, hogy makacsul ragaszkodtak a század első felében eszményinek tartott évente megismételt gondnokválasztáshoz és ahhoz, hogy ez az „egész nép" tiszte legyen, hanem a laicizálódással párhuzamosan egyre többen vonakodtak elvállalni a tisztségeket. Mindehhez az az ellentmondás társult, hogy a fölerősödött jog- és igazságérzet azonnal bírálta azokat, akiket méltatlannak vélt a tisztségekre. így történt 186l-ben is, amikor a háromévi hivatal viselés után marasztalt Nagy Mihály gondnok megvál asztása másnapján lemondott a személye iránt megnyilvánuló „türelmetlenség" és „rágalom" miatt. Ugyanekkor az egyik frissen választott presbiter ellen érdemtelenségét hangoztató írásbeli panaszt nyújtottak be.

31 Sok huzavona után a nagy tekintélyű új esperesnek, Hajnal Ábelnek 1862-ben ötödmagával kellett egyházlátogatást tennie Gyulán, hogy a választásokat szabályszerűen újra lefolytassa. Ez is többszöri kísérletre sikerült.

32 Azonban csak látszólagosan jutottak nyugvópontra az elöljáróság választása körüli nézetkülönbségek. Az 1865-i testületmegújításnál 150 jelöltből 24 presbiteri kellett választani, a gondnok megválasztása pedig már az ő feladatuk volt. Csak két cikluson keresztül tartották magukat ehhez a módhoz. 1871ben egyházmegyei kezdeményezésre a hagyományos húsvét-Szent Györgynap táji időponttól december végére téve a választást, igazodtak a polgári évhez. Ugyanekkor - szintén egyházmegyei ajánlásra - „nyílt szavazást" kezdtek, azaz kissé visszaléptek a korábbi gyakorlat irányába, elhagyták a tizedenkénti jelölést, helyette a szavazócédulák csak fejlécet kaptak és ki-ki azokat a neveket írta rájuk, melyeket jónak látott. Ismét minden esztendőben választottak gondnokot és ismét az „egész nép" által. így ekkor 643 szavazóívet osztottak ki, amiből 241-et adtak be. Gondnokként huszonegy (legtöbb szavazat 47 volt), presbiternek 221 személyt neveztek meg. Az utóbbiak közül az első huszonnégy legtöbb szavazatot kapó nyerte el a tisztséget.

33 Már 187730 Jkv. in. 133-137. " Jkv. III. 74-78. »Jkv. III. 130-137.; TtREL I. 29. i. 57. d. (1862) » Jkv. III. 234-240.