Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

ő „Olyan Ő, mint az őzike, Csupa jóság az ő szíve. Neve a számon szüntelen, Suttogom titkon, bűntelen. Messzi van, szómnak célja nincs, Szívemnek mégis drága kincs, Hogy mondom itt e csend-lesen Nevét, zsolozsmám csendesen. Magamnak mondom boldogan, S szívemben tőle dal fogan, Dal, melynél szebb már nincsen is S dúdolja tán az Isten is." A részeg ember Ökörnyál leng az őszi fán, Nevet a hold, a vén zsivány. Neveti, hogy a fák alatt Egy részeg ember áthaladt. S hogy áthaladt, az égre néz, Megáll, bár állni rém nehéz, Bámul, s nem érti mint lehet, Hogy most a hold ott fent nevet, Mikor az előbb még a kád Levében ült a vén gálád, S onnan vigyorgott, mintha csak Részeg lett volna, mint a csap. Gyötrődés Ma semmi sem jó, ma minden szó szürke, S méltatlan ahhoz, amit mondani vágyom. Fekszem sötétben, a vetetlen ágyon, Ruhástól, és nézem a semmit. Bánat mélységét s vágyak végtelenjét Hogy is bíznám gyarló mondatokra?