Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében

11. Talán valami különös társaságotok vagyon hát nektek, hogy még petsétet is tartotok? 12. Hát te miféle hivatalba voltál ebbe a társaságba? 13. Vittél hát nekiek pénzt Nváradra? 14. Kinek adtad azon pénzt? Vagy mindnyájan részesültök-e benne? 15. Mondották-e akkor, hogy még több pénzt is vigyél nekik? 16. Hát még azon fent nevezett társaidon kívül nem volt-é még más valaki társad? Mert az elébb úgy mondád, hogy a kladányi páter Kosztolányi Sándor úr is véled ezen edgyességbe volt? 17. Voltál-é valaha fogva? Simon Nváradi M. Püspök Úr inasa. Kézelmann Jakab is hozzánk való, aki ez előtt a Bárány csapszékbe árendátor volt, és ennél van a valóságos petsét, mellyel az ide s tova tsalni járó leveleket meg szokták pelsételni. 11. Bizony volt nekünk társaságunk, mellynek feje Kézelmann, a többinek ő parantsol s a petsét is azért áll ő nála. 12. Nekem egyéb hivatalom nem volt, tsupán tsak az, hogy én széllyel járjak és embereket keressek, a kik a pénz ásás fejébe pénzt adjanak, én pedig azon pénzt nékiekbé vigyem; ők engem meg tanítanak a pénz ásásra, az után el élhetek. 13. Vittem 30 aranyat. 14. Ritóvszki János házához vittem, és ott volt Bánfi Simon, Kövi Sándor és Mihálydi József, s mind a négyen vették fel ezen pénzt tőlem, mellyet egymás közt fel is osztottak. 15. Nem mondották, sőt azt mondották, hogy már míg azon embereknek nem szolgálnak, addig többet ne vigyek. 16. Úgy mondottam, az igaz, de tsak hadd maradjon, ne keverjünk bele ollyan embert, inkább én hadd szenvedjek érette; annyival is inkább, hogy ő a váradi társasággal edgyet nem értett, hanem tsak az itt valókat biztatta, és tőlök ajándékot is vett fel. 17. Szegvárott voltam illyen varázslásért. De érdemes megismernünk néhányat a Mihálydi-féle levelekből is. Lássuk mindjárt az időrendben első két levelet. Ez a két levél egy napon kelt, éspedig 1788. június 17-én, és mindkettő Jenéi Sámuel furtai lakosnak szól. Úgy látszik, ekkor indult meg a kiszemelt áldozatok meggyúrása, a propaganda „missilis" része, besulykolása a köztudatba annak, hogy Csuba Ferenc titkok tudója, s az ő tudománya révén kincset lehet találni a földben. A két levél tartalma nagyjából azonos, azonban az egyik primitív fogalmazású, s gyakorlatlan kéz írta, míg a másik tanult ember írása, és tartalma is a kívánságokat, teendőket illetően sokkal határozottabb. Valószínű, hogy Csuba a primitív jellegű levelet íratta elsőnek, de nem volt megelégedve vele.