Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében

felvett jegyzőkönyv adatai szerint mindössze 22 éves volt, tehát még egészen fiatal. Es már akkor múltja volt. 1786-ban Szentesen két embert csapott be kincstalálás meséjével. Berza Józsefet és a vejét, Szegedy Andrást, amiért a Csongrád vármegyei törvényszék Szegváron 60 botütésre ítélte, és eltiltotta a koldulástól.

5 Egy év múlva lakóhelyén, Békés városában követett el hasonló imposztorságot, amikor Mágoron mutatta volna a kincset.

6 Kellett, hogy legyen valami szuggesztív erő a fellépésében és a beszédjében, mert csak a csökmői rászedés alkalmával közel másfél ezer forintot, 1432 frt. 41 krajcárt szedett ki a hiszékeny sárréti, csökmői, furtai, zsákai és szeghalmi parasztok zsebéből. Egész kis vagyont. A kicsalt pénzre vonatkozóan azt vallotta, hogy annak egy részét társaival s a kincsásókkal együtt megette-megitta, 30 aranyat pedig Nagyváradra vitt be ottani cinkosainak. Ezekről a nagyváradi cinkosokról azonban kiderült, hogy egy kivételével - nem létező személyek. 1790. jan. 26-án ugyanis a nagyváradi bíró, a Csuhával való szembesítés végett keresett Mihálydi Józsefről, akinek háza, szőlője van, Bánfi Simonról, aki a „Püspök Úr inassá", Kövi Sándorról, akinek virgája van, amely rámutat a kincsre és Kézelmann Jakabról, aki feje a társaságnak, annak parancsol, és akinél a „valóságos" pecsét is van, azt jelenti az ügyésznek, hogy sehol sem lehetett megtalálni őket, hiába kerestette „szorgalmatosan", s tudakozódott felölök „úri házaknál és majorokban". Hogy miért „költötte" Csuba ezeket a személyeket, nem derült ki az iratokból, csak Mihálydi József rendeltetésére derül fény az iratoknál elfekvő 12 levélből. Ezt a 12 levelet Mihálydi József írta csökmői, furtai és szeghalmi lakosoknak, akik Csuhának pénzt adtak, akiket Csuba pártolására, minden téren való támogatására biztat, és akiket, amikor befektetett pénzük miatt már nyugtalankodni, fenyegetőzni kezdenek, megnyugtat afelől, hogy károsodás nem éri őket, mert ő házával és szőlejével jótáll Csubért. A társaiként említett személyek közül csak az egy Ritóvszki János szíjgyártómester létezett, ez is azonban azt vallotta kihallgatása alkalmával, hogy „én láttam ezt a rabot Szalontán, ahol koldult; itt is volt Váradon a házamnál, de énnekem soha semmi közöm, vagy társalkodásom nem volt vélle". Maga Csuba is ezt mondja a szembesítés alkalmával: "... nékem semmi társaságom nincs Ritóvszki urammal, és amit mondtam, félelmemben vallottam". Később Csuba bevallotta, hogy a Mihálydi-féle leveleket „egy korhel deák Váradon, Palugyai nevű" írta, illetve részben íratta. Ez a Palugyai tényleg létezett. Érdemes megismernünk a szeghalmi bírák által 1789. február 25-én felvett jegyzőkönyvet teljes szövegében. Kitűnik ebből a jegyzőkönyvből, hogy Csuba milyen bátran, hiteles látszattal tudott hazudni, s mennyire gátlás nélkül manipulált létező személyekkel is (Ritóvszki, Kosztolányi páter), valószínűen azért, mert úgy gondolta, hogy azok társadalmi helyzete, ha nem is mentesíti őt a csalás következményei alól, de átmenetileg kíméletesebbé teszi vele, mint a társaság tagjával szemben, a bűnügyi hatóságot.