Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Elbeszélések - Lanka Teofil babérjai

ugyanis azt az ironikus megjegyzést tette, hogy a méhesbeli Teofil minden bizonnyal a pegazusát csutakolja, és a szárnyát repülőzsírral kenegeti. Ő hallott is egyszer valami gyanús hangot a méhes felől, ez a hang azonban inkább szamárordításra emlékeztette. Nem emberi részvétből mondom, hanem mert az írói igazságérzet kötelez rá, hogy Teofil úgy a társadalomtól, mint a sorstól mást érdemelt volna. Olyan szívvel-lélekkel, annyi önfeledt szenvedéllyel dolgozott, hogy egy kis siker, egy kis elismerés kijárt volna neki. Éppen ezért nem is vagyok hajlandó arra, hogy nagyképűen elítéljem azért, mert a birkák erényét hosszú évek hiábavaló várakozása után egy szép napon végül is felrúgta, s a sors kerekébe kissé beleigazított. Volt neki egy kétfelvonásos színműve, a Megfékezett lángok, melyet összes eddigi, még sehol elő nem adott darabjai közül a legsikerültebbnek tartott. Hosszas lelki és szellemi vívódás után egy éjszaka elhatározta, hogy kezd valamit ezzel a darabbal. Másnap reggel aztán önmagának is imponáló, határozott léptekkel kiment a méhesbe, és felhúzott szemöldökkel, ajka körül a diplomaták ravasz mosolyával íróasztalához ült, és egy levelet írt. Hogy hova és milyen tartalommal, az majd a következőkből fog kiderülni. Néhány nap múlva a járási székhelyen megjelenő Köleséri Hírlapban egy cikkecske látott napvilágot, amely közölte, hogy a Köleséri Tűzoltó Testület negyedszázados fennállása alkalmából, felszerelése javára előadást rendez, és annak keretében előadják többek között Lanka Teofilnak, a Korhányban élő tehetséges írónak Megfékezett lángok című színművét is. A hír a járási székhelyen kellemes izgalmat, a tűzoltó testület tagjai között pedig nem csekély meglepetést keltett, mert a testület minderről semmit sem tudott. A szerkesztő - igaz, hogy már az ötödik nagyf röccsnél tartott - csak annyit tudott mondani, hogy a hírt postán beküldött kéziratok között találta, és mert semmi képtelenség nem volt benne, leközölte. Csak fokozódott az izgalom a nemes testületben, amikor Kopasz Mihály kötélverő mester, a Testület elnöke, másnap a következő levelet kapta: „Mélyen tisztelt Elnök Úr! Nem kis meglepetéssel olvastam a Hírlapban, hogy díszelőadásra készülnek, és nekem egyik színművemet szándékoznak előadni. Mivel énvelem előzőleg senki sem tárgyalt, nem tudhatom, hogy nem valami rossz tréfáról van-e szó? Az lep meg főként, hogy nekem valóban van egy Megfékezett lángok című színművem, de erről csak legszűkebb baráti környezetemnek volt eddig tudomása. Kérem, szíveskedjék néhány sorban tudatni, hogy a lap honnan vette az értesülését? Méhésztársi üdvözlettel: Lanka Teofil egyleti titkár. (Teofil ugyanis titkára volt a járási Méhész Egylemek.) A Testület nyomban válaszolt Teofilnak, s közölte, hogy a lapot beugratták ugyan, de az ötlet nem rossz, és ha a színműnek a tűzoltósággal kapcsolatos téma a tárgya, küldje be postán, bár legjobb volna, ha személyesen hozná be, hogy egyúttal a rendezést is megbeszélnék. Teofil másnap a reggeli vonattal, persze, Kölesérre utazott, s pünkösdkor a darabot bemutatták.