Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - A Fintor-ciklus bökverseiből

Régen azt mondták: „lélek", meg „ihlet" Teszi a költőt. Ma már azonban Tudjuk, hogy mind ez gyatra fikció! Csak anyag van meg vegytan s fizika! Nincs hát másként mint: titkos szerrel élsz, Attól bozsongnak agyad sejtjei, Az részegít, attól látsz álmokat! Vagy őrült vagy, ki szépeket beszél? Egy rossz költóliöz (Hazám seregnyi dalnokának) Töprengsz, fennmarad-e Neved valameddig? Fenn, barátom, s azt is Megmondhatom, meddig: Míg a temetőcsősz Fagytól vörös orral Fejfáddal egy este Lábvizet nem forral! Költő, ki nem költ? Nem tudható, ír-e, Nincsen semmi híre! Si tacuisses... Agya sötét zeg-zugából Szegény költő e pár szót is Üggyel-bajjal kotorta ki: Éljen soká! Soká éljen! És jól éljen Fodor Kati! (Nevesd ki a botort, aki csak ennyit tud, mégis versel!)