Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Kiadatlan versek és variánsok

Mint ki nem szökdelt soha víg Csikóként anyja oldalán, Mert az szegény, a lábát törte, S ott azon nyomban vége lett, Leszúrták, s a hússzékben Hűlt ki szíve a jég felett... Talán már holnap felbukik, Rúg néhányat, és nincs tovább. Arasznyi lét, örök nemlét, Mi lehet ennél ostobább? S mit ér a lét, e kurta lét, Ha csak robot és szenvedés, - Lóé, emberé, egyremegy S a napfény benne oly kevés? Döcög a stráfkocsi, döcög, S én önfeledten követem, Mintha gyászkocsit kísérnék, Botorkálok a köveken. Szívemben kín és szánalom, Mert társam minden szenvedő, Mindegy, holtában mésziszap Borítja majd vagy szemfedő! Vallomás Nem itt születtem. Szűkebb hazámnak Vallom mégis a Körösök táját, Folyók karjában álmodó mezőit, Fák közt megbúvó sok kicsi tanyáját! Gyermek voltam még, hogy idekerültem, Árva kis diák, kit gond gyötört s bánat... Szegény emberek tiszta szívében Itt találtam meg ismét a hazámat. S a te kapud is itt nyílt meg nekem Ábrándok kertje! első szerelem! S pegazusom is innen, e tájról Szárnyalt először az egekbe velem...